A reggelem a már megszokott kerékvágásban telt el. Amikor a kávézó előtt kiszálltam a kocsimból meg pillantottam a nagy fehér Audi-t és elmosolyodtam, leriasztóztam az autóm és beléptem az ajtón, intettem Lora-nak és leültem a helyemre. Nem sokkal később egy másik személy ült le a velem szemben lévő székre, mikor rá néztem kicsit sem döbbentem le.
- Szia - mosolyodott el kedvesen.
- Ö, szia.
- Baj, hogy ide ültem?
- Nem, dehogy – tettem le magam mellé a táskám - csak kicsit megleptél.
- Hogy vagy?
Ez is szed valamit, biztos vagyok benne, mitől pörög ennyire kora reggel?
- Ő, semmi különös – kicsit összezavarodva – munkába készülök.
- Csak előtte a szokásos kávé.
- Bizony, gondolom neked is.
- Igen, már rendeltem is.
- Tessék – tette elém a szokásosat Lora – önnek is ide hozzam? – fordult Bill felé.
- Igen, köszönöm.
- Már is hozom – majd elhagyta az asztalt.
- Mióta jársz ide? – követte nyomon, ahogy megkeverem a kávém, majd óvatosan leverve a kanálról a cseppeket félre teszem és az ujjaim a csésze köré fonva az ajkaimhoz emelem.
{Tovább olvasom...}
{Tovább olvasom...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése