- Te jó ég, ezek nem voltak itt a múltkor – gyönyörködött Nora az új kollekcióban.
- Igen kisasszony, ezek a ruhák a múlthéten érkeztek.
- Álom szépek, nem igaz? – fordult felém csillogó szemekkel.
- De bizony – húztam végig az egyiken a kezem – csodálatosak.
Lesz rajtam valaha is ilyen gyönyörűség?
- Fel lehetne próbálni ezeket? – nézett az eladó nőre Nora.
- Persze, azonnal hozok egy ugyan ilyet – felelte kedvesen majd hátra ment.
- Egyre jobban izgulok Amy – fogta meg mind a két kezem – négy hét és esküvő. Az én esküvőm – érzékenyült el.
- Jaj ne, nehogy sírj itt nekem – néztem rá ijedten – sosem bírtam, ha valaki elérzékenyül mellettem, gyorsan a rabjává válok.
- Nem sírok - nevetett fel, és felemelte a tekintetét a plafonra.
- Bocsi, rezeg a telefonom – engedtem el a kezét majd kicsit távolabb sétáltam – igen?
- Szia kislány – hallottam meg Georg mély dörmögő hangját.
- Szia nagyfiú, na mesélj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése