2017. március 10., péntek

You're everything to me - 12.rész(Befejező rész)

"Képtelen voltam felfogni az egészet, Ria csak azért, hogy félre rakjon az útból ilyen undorító dolgot tett. Felállított egy kitalált hazugságot rólam, és Tom elhitte neki. Én naiv pedig hittem, hogy bennem megbízok, hogy érez valamit irántam, hogy tudja, milyen vagyok. Miután körülbelül a fél doboz cigit elszívtam, hívtam egy taxit és haza vitettem magamat. Otthon engedtem egy jó forró fürdőt és kikapcsoltam magam, nem gondolkoztam semmin, nem foglalkoztam semmivel, csak a csönddel és a forró vízzel."

[Tovább olvasom...]

You're everything to me - 11.rész

"Három nap telt el és Tomot az óta nem láttam, kezdett nyugtalanítani a helyzet, de sajnos nem tudtam mit csinálni, csak várni. Kicsit gondterhelten takarítottam a rendelőt egy fülledt forró napon, mikor Corina jött be az utcáról.
-     Megjöttem!
-     Sikerült elintézni mindent? – fordultam felé.
-     Persze, minden a legnagyobb rendben – kacsintott rám – minden rendben veled? Sápadtnak tűnsz.
-     Biztos tudod már Bill miatt – forgattam meg a szemeimet.
-     Hogy Tommal ti ketten lefeküdtetek? Igen, mondta – vont vállat.
-     Ennyi? – húztam fel a szemöldökömet – ennyi a reakciód?
-     Most mit mondjak erre Elena? Ti döntésetek volt, ha Ria rá jön, nagy bajban leszel az biztos, de most már nem tudsz mit tenni.
-     Köszi, igazán lelkesítő beszéd volt – hunyorogtam rá.
Aztán nyílt az ajtó és Tom vágtatott be, mint egy felbőszült verseny ló, és dühösen állt meg előttem.
-     Szia – köszöntem rá értetlenül.
-     Mik ezek? – mutatta fel a kezében lévő képeket.
-     Nem tudom – vettem el a kezéből őket és mindegyik képen ő volt, de látszott rajtuk, hogy paparazzi képek voltak – mik ezek Tom? – vontam fel a szemöldökömet.
-     Te kérdezed? Hiszen a tieid! A te szobádban találtam meg a fiókodban lapulva! Végig tudtad ki vagyok, végig figyeltél és csak eljátszottad az ártatlan kislányt."

2017. február 22., szerda

You're Everything to me - 10.rész

"Beálltam a zuhany alá és gyorsan megfürödtem.
Az ágyban fekve sehogy se jött álom a szememre, folyton csak forgolódtam, végül kikeltem az ágyból és lábujjhegyen nesztelenül osontam le a földszintre.
Az utcai lámba halványan szűrődött be a függönyökön keresztül Tomot megvilágítva, édesen szuszogott a kanapén hason feküdve, pokróc a derekáig lecsúszva így megmutatva izmos hátát, a karjai a párna alatt pihentek.
Az alsó ajkamba beleharapva hezitáltam, majd oda sétáltam hozzá és fölé tornyosulva figyeltem őt.
Annyira… tökéletes volt, annyira csodálatos. Borzasztóan mellette akartam tudni magam, minden nap vele kelni és feküdni, hogy reggeli rekedtes hanggal engem köszöntsön elsőnek. És a tudat, hogy mást… azaz Riát köszöntötte így minden reggel, iszonyatosan fájt.
Óvatosan letérdeltem mellé és a mutató ujjammal végig simítottam a könyökétől a válláig, mire jól esően felsóhajtott és mocorogni kezdett, így ijedten kaptam el a kezemet."

You're Everything to me 9.rész

"Az egész estét végig táncoltuk és nevettünk, na meg persze ittuk. Próbáltam azért valamennyire beszámítható állapotban maradni, hogy felügyelni tudjam Corinát. Tom pedig drága öccsét figyelte.
Már jóval elmúlt éjfél mikor lent táncoltunk Corinával és éreztem, hogy valaki fogdos, megfordultam és egy magas kopasz pasit láttam, meg aki alkoholtól csillogó szemekkel meredt rám.
-     Cori, ki megyek a mosdóba – kiabáltam a fülébe, mire ő bólintott én pedig elmentem a mosdóba, remélve, hogy az a pasi lelép.
Kilépve egy hírtelen rántást éreztem és hangosan felnyögtem mikor a falnak csapódtam.
-     Szia, cica van gazdád? – felnéztem és a kopasz férfit láttam meg.
-     Nincs, de biztos nem te leszel az – löktem arrébb és elindultam a galéria felé.
-     Hé – rántott vissza magához – csak játszani szeretnék – markolta meg a fenekemet.
-     Azonnal eressz el vagy… - estem kétségbe.
-     Vagy? Sikítasz? Úgy se hallja meg senki – felelte örömittas vigyorral, majd berángatott a férfi mosdóba és a falnak nyomva a nyakamat kezdte el csókolgatni."

2017. január 10., kedd

You're everything to me 8. rész

"-       Hát itt meg mi folyik? – jelen meg az ajtóban Tom.
-       Tom! – nézett megmentőjükre Bill és oda rohant hozzá – csinálj Elenával valamit, mióta itt van, csak iszik, nem evett semmit. Már századszorra hallgatjuk újra a régi és az új dalainkat, ötvenszer énekeltette el velem a Zoomot és most már kezdek kétségbeesni. Teljesen részeg, és nem hallgat ránk.
Tom csak egy hatalmas sóhaj kíséretében a házi mozihoz lépett és kirántotta a konektorból.
-     Hé! – kaptam oda a fejemet – Tommy! – húzódott hatalmas mosolyra az arcom.
-     Tommy? – vonta fel a szemöldökét Bill majd érdeklődve figyelték az eseményeket.
-     Szépen kérlek Elena, gyere le a kanapéról – állt elém Tom karba tett kezekkel.
-     Ne már Tommy! – húztam el a nevét – olyan jól szórakozom – ringtam hol az egyik hol a másik lábamra.
-     Sokat ittál Elena, gyere szépen – nyújtotta felém a karját – eszünk valamit jó? – mosolygott rám.
-     Ne mosolyogj így rám – tettem karba a kezeimet duzzogva – nem szeretem, amikor így mosolyogsz rám.
-     Miért nem? – fogta meg a kezemet és húzott le finoman a kanapéról."

2017. január 6., péntek

You're everything to me 7.rész

"Bejártam a rendelőbe dolgozni, de szegény Corina sokat nem ért velem, megtettem a szokásos dolgaimat, de egy rutin műtéten, már nem mert segítségül hívni. A temetés napján szomorú szemekkel néztem a saját
tükörképemet, Lola ügyvédje nekem ítélte a lakást Lola végrendelete szerint – fogalmam se volt, hogy Lola ilyen fiatalon már végrendeletet írt- és az autója is rám maradt, ami most érintetlenül állt a lakás előtt. A kocsi kulccsal a kezemben álltam előtte, majd egy hatalmas sóhaj után kiriasztóztam és elindultam a temető felé."

2017. január 3., kedd

You're Everything to me 6.rész

"-     Szia – jelent meg hatalmas mosoly az arcán, majd egyik kézzel megölelt és beinvitált.
-     Szia, Bill – tettem le a táskámat.
-     Elena! – jelent meg Corina is, csinosan felöltözve – de jó, hogy végre itt vagy – ölelt magához – remélem éhes vagy. Ma a fiúk főztek.
-     Komolyan? – néztem fel rá az egyik érintettre.
-     Bizony – húzta ki magát elégedetten – gyere, gyere. Kérsz bort?
-     Kérek, köszönöm – követtem őket a nappaliba.
-     Milyen volt az utad? – vett elő két poharat Cori és adta át Billnek.
-     Hosszú, féltem, hogy eltévedek – nevettem fel.
-     Te képes vagy rá – hallottam meg Tom mosolygós hangját – szia – hajolt le hozzám és adott egy puszit, amitől igen csak megilletődtem, hát még a barátnője mögötte. Gyorsan felpattantam és kínosan mosolyogtam rá."