- Na, most ide leülsz és elmeséled mi történt veled, amiért annyira fel vagy dobva – nyomott le a kanapéra majd mellém ült.
- Találkoztam vele.
- Azzal, akiért annyira oda vagy?
- Igen, tudod, h rossz szokásom séta közben olvasni és…
- Neki mentél?
- Igen, a könyvvel együtt én is a földre pottyantam, ő azonnal felsegített és bocsánatot kért, holott én nem figyeltem.
- És, és, és? – kíváncsian.
- Semmi – vontam vállat – beszélgettünk két percig aztán el kellett mennie, így elsietett.
- Mit beszélgettetek?
- Mondta, hogy ismerős vagyok neki, én meg mondtam, hogy egy a kedvenc kávézónk.
- Szóval ő is észrevett már.
- Bizony
- Most örül a fejed mi? – vigyorodott el.
- Mi az, hogy, már a parkban elkezdtem ugrálni – nevettem fel.
{Tovább olvasom...}
{Tovább olvasom...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése