2016. május 24., kedd

Whisper my Name 35.rész - Huszonnégy évnyi hazugság

"Egy forró fürdőt vettem, ami kissé ellazított, a telefonom többször is csörgött, de nem vettem fel, nem akartam senkivel sem beszélni. Senkivel. A kanapén feküdtem, teljes sötétségben és bámultam a plafont, amin olykor-olykor autók fényszórói suhantak el. Csöngettek. Nem nyitottam ajtót. Aztán dörömbölni kezdtek. Tudtam, hogy ők azok, aggódnak, mert nem vettem fel a telefont.
-          Amelia! Nyisd ki az ajtót! – hallottam meg Tom dühös hangját miközben az ajtót verte – ha nem nyitod ki Georg és én betörjük az ajtót, és hidd el nem neked fog fájni!
-          Jobb szöveg nem jutott az eszedbe haver? – kérte számon Georg.
-          Amy, kicsim kérlek, nyisd ki az ajtót, tudjuk, hogy itthon vagy az autód a felhajtón van – hallottam meg Angi hangját.
-          Hagyjatok békén – suttogtam könnybe lábadt szemekkel.
-          Kicsi lány, bármi van, nekünk elmondhatod.
-          Georg-nak igaza van. Tudod, barátok vagyunk.
Felálltam, nem tehettem mást, hiszen tudtam, ismertem őket, hogy nem adják fel. Az ajtóhoz léptem és kinyitottam, Tom épp újra dörömbölni akart, de Georg még idejében kapta el a kezét. Mind rám néztek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése