- Gyere be!- hallottam meg a reggeli rekedtes hangját.
- Jó reggel uram – léptem be, becsukva magam mögött az ajtót oda sétáltam az asztalához, háttal ült nekem a fekete bőrszékében és a hatalmas ablakán a reggeli nap sugarába borult Los Angelest figyelte.
- Gail – pördült meg azonnal és gyönyörű mosolyát öltötte fel.
- A kávéja – nyújtottam felé, mire ő elvette és belekortyolt.
- Hm…- ízlelgette – ugyan olyan ízű már 5. napja… - forgatta a poharat a kezében, majd letéve rám nézett, engem pedig a víz levert.
- Uram? – remegett meg a hangom kissé.
- Hiányzik belőle a fahéj Gail – biccentette oldalra a fejét.
Fahéj!
Mindig fahéjjal issza a kávéját! Amber nem tudta ezt? Végig tudta, hogy nem én hozom neki a kávéját, csak hazugság. Basszus!
{Tovább olvasom...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése