11 órára már teljes harci díszben ültünk a
kanapén a taxira várva, Julie folyamatosan azon aggódott, hogy vajon mit nem
pakolt be, én pedig a repüléstől rettegtem, az elmúlt 30 évem alatt egyszer sem
ültem repülőgépen és jó sok katasztrófa filmet láttam, hogy teljesen be legyek
tojva miatta.
A taxiban csak még jobban ideges lettem, a reptéren kiszállva meg szó szerint az ájulás kerülgetett.
A taxiban csak még jobban ideges lettem, a reptéren kiszállva meg szó szerint az ájulás kerülgetett.
-
Itt vannak már? – nézelődött körbe Juli
maga után húzva a bőröndjét.
-
Nem tudom – vettem elő a telefonom hátha
kerestek már.
-
Gail! – a nevem hallatára felkaptam a
fejem és Tomot pillantottam meg hatalmas vigyorral, napszemüveggel a fején.
-
Hú… - hallottam meg magam
mellett Julie döbbent hangját.
-
Ne nézd így, már találkoztál vele – böktem
oldalba.
-
Jó, de mikor? Körülbelül 8 éve? Azóta… te
ezzel a pasival dolgozol? – suttogta
mivel közelebb értünk.
-
Csitt! – szóltam rá – sziasztok – intettem
a testvéreknek.
-
Nahát, Julie – nézett végig rajta Tom –
kész nő lettél – puszilta arcon.
-
Hát te is sokat változtál – vigyorodott
el.
-
Ha nem lenne ekkora a korkülönbség… –
kacsintott rá, mire Juli felnevetett én pedig szúrósan néztem drága főnökömre.
-
Tom, fogd vissza magad. Legalább ne Gail
előtt. – bökte oldalba Bill.
-
Gail tudja, hogy megnézem a csinos
lányokat – kacsintott Tom Juliera.
-
Direkt akarsz felbosszantani Tom? – tettem
karba a kezemet mérgesen.
-
Jaj de imádom – karolt át nevetve – kis
féltékeny.
-
Eressz – löktem odébb finoman, majd
elindultam pult felé.
-
Féltékeny! – súgta oda Julie Tom fülébe
majd vigyorogva utánam sietett.
A repülőn a helyemre leülve hatalmas
sóhajjal dőltem hátra és vártam, hogy végre földet érjünk, holott még fel sem
szálltunk.
-
Csak nem ideges vagy? – ült le hirtelen
Bill mellém.
-
Hogy? – pillantottam rá.
-
Sosem repültél?
-
Nem mondanám – csatoltam be magam – mennyi
időbe fog telni az út?
-
Hosszú – nevetett fel. – de Párizsban
átszállunk, ott lesz, azt hiszem 1 óránk az átszállásra.
-
Juhé – néztem ki az ablakon és előre
sajnáltam szegény fenekemet.
Rohadt sok idő elteltével, már a Párizsi
gépen ülve arra eszméltem fel, hogy bököd valaki oldalról.
-
Hm? – nyitottam ki a szememet fáradtan.
-
Nézz csak ki – bökött az ablakom felé Bill
mosolyogva, én pedig elfordultam és azonnal felültem az ülésben, ami elém
tárult gyönyörű volt.
-
Üdvözöllek a Maldív-szigeteken –
vigyorgott rám Bill.
Ahogy kiléptünk a repülőből mellbe csapott
a fülledt 35°C-os kánikula.
-
Láttad a szigetet a gépből? – támadott le
Julie a transzferre várva.
-
Mintha a paradicsomban lennénk –
bólintottam hatalmas vigyorral az arcomon.
-
Nos, hölgyeim – karolta át a vállunkat Tom
mosolyogva – hogy tetszik eddig a hely?
-
Csodálatos ez a hely Tom, köszönjük szépen
- mosolyogtam rá.
-
Majd akkor, ha haza kell menni – nevetett
Bill – akkor utálni fogtok minket.
-
Mr. Kaulitz? – jelent meg egy középkorú
barna bőrű férfi.
-
Igen? – fordultak felé mind a ketten.
-
Öhm… - illetődött meg a férfi.
-
Én vagyok Bill – nevetett fel ismét az
említett.
-
Üdvözlöm önöket Hulhule-n – mosolygott
kedvesen – a hajó megérkezett.
-
Hajó? – vontam fel a szemöldökömet.
-
Azzal megyünk tovább a Fuvamullah -
szigetre – bólintott a férfi.
Beszálltunk a hajóra és miután
elhelyezkedtünk elindult a vízen, akkora hévvel indultunk el, hogy Julie
majdnem felborult, de szerencsére pont elkaptam.
-
Köszi – vigyorgott rám.
-
Mi lenne, ha leülnél a fenekedre végre? Itt
leszünk egy darabig lesz időd ámulni – dorgáltam meg.
-
Nem vagyok már gyerek Gail – vágta be a
sértődöttet én pedig sóhajtva szorongattam magamhoz a táskámat.
A Szigetet elérve elvezettek mindenkinek
megmutatták a maga kis bungalóját, egy hosszú folyosó vezetett ki a vízre ahol
a kis építmények álltak, csodálatos volt az egész látkép azonnal szerelmes
lettem a helybe. Én kaptam a legvégén lévő kisházat,
ahogy benyitottam a lélegzetem is elállt.
Az egész fényben úszott, hatalmas toló
ablak volt az óceánra néző fele a bungalómnak, a fürdőszoba bal kéz felől
nyílt, mellette a hatalmas baldachinos francia ágy, előtte egy üvegdohányzó
asztal, plazma tv-vel, virágokkal. Kis teraszom is volt napozó ággyal és egy
kis lépcsővel, ami levezetett a vízbe. Gyönyörű.
Csak ez az egy szó jutott eszembe erről a
helyről, maga a paradicsom!
Kipakolás után vettem egy gyors fürdőt és
átöltöztem egy lazább kis ruhába, a hajamat összekötöttem, belebújtam a
szandálomba és bezárva a kis lakásomat elindultam Julie keresésére.
Pont kopogtam volna be az egyik ajtón
hátha ő lesz az, mire Tom nyitott ajtót egy szál bokszer alsóban, zavartan
kaptam el a tekintetemet és összpontosítottam az arcára.
-
Szia Gail – vigyorodott el.
-
Nem szeretnél felöltözni? – köszörültem
meg a torkom zavartan.
-
Pont azon voltam, de kopogtál.
-
Julie-t keresem, nem tudom melyik az ő
kuckója.
-
Ha vársz egy kicsit, akkor mehetünk
együtt, Billel azt beszéltük, hogy reggelizni kellene valamit.
-
Jó ötlet, éhen halok – tettem a tenyerem a
hasamra, aki igencsak jelezte, hogy üres.
Tom gyorsan felkapott egy rövidnadrágot és
egy trikót, a haját összefogta és felvette a napszemüvegét, mikor megállt
előttem hírtelen levegőt is elfelejtettem venni, hogy az istenben nézhet ki
valaki ilyen Adoniszként?
-
Csinos ez a ruhád – kapta fel a telefonját
és a tárcáját, majd előttem kinyitva az ajtót előre engedett.
-
Köszönöm – mosolyogtam rá – Tom…
-
Igen? – karolta át a vállam,
szórakozottan.
-
Neked hogy-hogy nincsen barátnőd?
-
Alkalmi barátnőim mindig vannak – vont
vállat – miért?
-
Hát mert jó pasi vagy, magas, izmos,
nagyon helyes arccal…
-
Jaj Gail – nevetett fel – állj le, tudom,
mit akarok. Ennyi.
-
Jó értettem. Csak, mint a főnököm
mindenben kikéred a véleményedet.
-
Először is, itt nem vagyok
főnök-alkalmazott kapcsolatban, itt két ember vagyunk, akik évek óta ismerik
egymást. Másodszor, női ügyekben sosem érdekel mások véleménye.
-
Kész vagytok ti is? – jelent meg
mellettünk Julie.
-
Téged kerestelek – bújtam ki Tom karja
alól gyorsan – melyik a te bunkid?
-
Az ott – mutatott a szélsőre.
-
Jó, az enyém a leghátsó – mutattam meg én
is – bármi van, azonnal jössz érted?
-
Jaj, anyu, nem vagyok már kislány –
sóhajtott fel fáradtan. – az egész hét alatt szapulni fogsz?
-
Ne aggódj annyit – Tom – két férfival
vagytok, nem eshet bajotok. Bill figyel Juliera én pedig rád – kacsintott rám
vigyorogva.
-
Ti miért nem jártok? – tette fel tök
komolyan a kérdést Juli ránk nézve, mire én azonnal fülig vörösödtem
zavaromban.
-
Julie! Hogy kérdezhetsz ilyet?
-
Most miért? Felnőttek vagytok ráadásul
szinglik, évek óta együtt dolgoztok és egyszer sem feküdtetek le? – hüledezett
Julie.
Azt hittem menten elsüllyedek, hogy hozhat
ennyire kellemetlen helyzetbe? Na ezért még számolunk Julie Morrison!
-
Gail minden rendben, olyan mintha
szellemet láttál volna –fogta meg a karom Bill.
-
Aha, persze… semmi baj – téptem ki a karom
a fogásából és elindultam a folyosón.
-
Valami rosszat mondtam?- lepődött meg a
fiatalabbik Kaulitz
-
Azt hiszem én bosszantottam fel - hajtotta
le Julie a fejét.
-
Ne aggódj, anyukád csak zavarba jött –
mosolyogott rá bátorítóan Tom – amúgy a kérdésedre válaszolva, nem, sosem
feküdtünk le egymással.
-
Utána megyek – sietett utánam Bill.
-
Neked tetszik anyu? – indultak el Julieék
is.
-
Sosem néztem úgy rá. Érted? Még sosem gondoltam arra, hogy mi ketten esetleg…
-
Ő kedvel téged, azt hiszem nagyon is.
-
Gondolod? – nézett rá meglepetten Tom.
-
Igen, csak mindig az a kifogás, hogy
főnök-alkalmazott tabu – forgatta a szemeit Julie.
-
Kérdezhetek valami személyeset? – vált
kíváncsivá Tom.
-
Persze – mosolygott rá Julie és belé
karolt.
-
Mikor volt Gail utoljára együtt valakivel?
-
Hm… - gondolkozott el az eget fürkészve-
nem tudom, de az biztos, hogy nagyon-nagyon régen…
Mikor megálltam levegő után kapkodva
túrtam a hajamba, iszonyatosan kellemetlen helyzet volt, most ezek után hogyan
nézek Tom szemébe? És Julie… hogy a fenébe kérdezhetett ilyen dolgokat?
-
Gail! – loholt utánam Bill majd a térdére
támaszkodva – mi… mi a fene, ütött beléd?
-
Julie olyan kérdésekkel bombázott minket…
olyan kellemetlen helyzetbe hozott Tom előtt.
-
Hogy lefeküdtél-e már a bátyámmal?
-
Igen – szívtam be az alsó ajkam.
-
Jaj Gail, 10 éve ismered Tomot, ez miért
hoz kellemetlen helyzetbe?
-
Mert… mert… én… - kezdtem el hebegni.
-
Kedveled őt – mosolyodott el aranyosan.
-
Ennyire nyilvánvaló?
-
Ismerlek évek óta. Rögtön rájöttem,
ahogyan rá nézel – karolt belém – ne aggódj, Tom is kedvel téged – súgta a
fülembe mivel már az említett illetve a drága
lányom utolértek minket.
-
Hát itt vagytok – állt meg Tom előttünk –
minden rendben? – simított végig a karomon kedvesen.
-
Igen, csak… kellemetlen volt a helyzet.
-
Sajnálom anyu – motyogta Tom mellől Julie.
-
Semmi gond, de majd azért szeretnék veled
beszélgetni négy szem között.
Reggeli nagyon kellemesen telt, miközben
arra vártunk, hogy a fiúk rendezzék a számlát a falakon lógó képeket nézegettem
mikor megakadt a szemem egy képen, Tom szerepelt rajta egy barna hajú nővel,
idősebb volt nála tálán 5 évvel is, szerelmesen mosolyogva néztek a
fényképezőgép lencséjébe, következő képen pedig már Billel együtt hárman
pózoltak.
Ki lehetett az a nő?
Nagyon régi kép lehetett, Tomnak itt még
fonatokban volt a haja.
-
Itt is vagyunk - jelent meg Tom eltéve a
tárcáját mikor meglátta mit nézek annyira ledermedt.
-
Gail?
-
Ő róla sosem beszéltél – fordultam felé.
-
Nincs mit mondanom róla – felelte durván –
menjünk – felelte majd előkapva a telefonját hívni kezdett valakit – Jack? Itt
Tom, szeretném, ha még ma leszednétek a régi képeinket. Igen, kösz haver. Cső –
nyomta ki majd kiment az ajtón.
-
Ki lehet az a nő? – súgta oda nekem Julie.
-
Nem tudom, de nagyon felzaklatta, hogy
néztem – vontam vállat.
-
Tuti volt barátnő, aki megcsalta vagy
valami ilyesmi
-
Szerintem meg sok sorozatot nézel szívem –
nevettem fel, majd követtük a fiúkat.
Az úton Tom nagyon szótlan volt, csak
nézte az utat és elég feldúlt arcot vágott. Bill pedig folyamatosan képeket
csinált a telefonjáról, rólunk is Julieval meg amin mind a hárman pózolunk.
Teljesen felszabadult volt.
-
Hát srácok, nekem mennem kell, hamarosan
kezdődik a forgatás és nem hiányozhat a főnök – kacsintott ránk – pihenjetek hosszú
volt az út. Este pedig elmehetnénk valahova.
-
Remek ötlet – élénkült fel Julie – addig
lepihenek. Sziasztok – intett egyet majd elindult a kuckója felé, Bill pedig
visszafelé én pedig ott maradtam egyedül és figyeltem, ahogy Tom elindul a part
felé. A számba haraptam, nem tudtam eldönteni, hogy szüksége van-e valakire,
vagy sem.
Végül arra jutottam, hogy utána megyek,
gyorsan utána futottam a homokban, mikor a vízbe állt bokáig gyorsan mellé
álltam és lefröcsköltem.
-
Hé! - fordult oldalra felháborodottan –
Gail? – lepődött meg.
-
Na, mi az Kaulitz, nem szereted a tenger
vizet? – nevettem fel.
-
Na meg állj… - motyogta az orrom alatt
aztán hírtelen nekem rontott, de én sikítva időben elkezdtem rohanni. Sikítozva
rohantam előtte ő pedig kiabálta mögöttem, hogy Állj meg!
Aztán hírtelen elkapta a derekamat és mind
a ketten partra borultunk bele a vízbe, sikítva a nevetéstől kapálóztam alatta
ő pedig hanyatt fordított lefogott és ráült a csípőmre.
-
Megvagy! – csillogott gonoszul a szeme
majd nevetni kezdett.
-
Eressz el – kacagtam alatta – mi az? –
néztem rá vigyorogva miután észrevettem, hogy engem néz.
-
Köszönöm – mosolygott le rám.
-
Mégis mit? – értetlenkedtem.
-
Hogy most utánam jöttél és kizökkentettél
– mászott le rólam és húzott fel.
-
Csak láttam, hogy kiborultál a régi
emlékektől és gondoltam, felvidítalak- néztem a homokot.
-
Azért nem beszéltem neked Riáról, mert
túlságosan fájó emlék.
-
Gondoltam, nem kérdezek róla. Nem tartozik
rám.
-
Gail…
-
Nem, Tom. Tényleg én csak az alkalmazottad
vagyok. Ennyi.
-
Abigail – ragadta meg a karom és rántott
maga elé –te nem csak az
alkalmazottam vagy, fogd fel végre. Te… több vagy annál – felelte suttogva,
majd azon kaptam magam, hogy éppen megcsókolni készül.
-
Ne – léptem el tőle.
-
Gail…- nyúlt utánam, de tovább távolodtam.
-
Nem lehet –ráztam a fejem, majd sietve ott
hagytam a parton.
A kuckómba visszaérve a csukott ajtónak
dőlve csúsztam végig rajta és éreztem, hogy legszívesebben ordítanék attól a
hatalmas szerelemtől, amit iránta éreztem.
Meg akart csókolni, Gail! Kedvel téged, miért menekülsz?
Nem menekülök, ő még szereti azt a nőt,
Riát. Hiszen akkor nem bukott volna ki a képeket látva. Ne legyél már ennyire hülye! Nem vagyok az! De ő a főnököm.
Jaj, hagyd már…
Mikor magamhoz tértem az ágyban már igen
csak alacsonyan járt a nap, megmostam az arcom és úgy döntöttem mártózom egyet
a vízben. Átvettem a bikinimet és kisétáltam a teraszra, ledobtam a
törölközőmet és bele ereszkedtem a vízbe. A kellemesen hűvös víztől bizseregni
kezdett a bőröm, elkezdtem befelé úszni, de csak biztos távolságig. Hanyatt
fordultam és hagytam magam lebegni, egyszer csak egy erős ütést éreztem a
fejemnél és én azonnal merülni kezdtem, de egy kéz utánam kapott és felhúzott,
ahogy kinyitottam a szememet egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam
amint aggódva kémlelt.
-
Jaj, ne haragudj! Istenem nem vettelek
észre, annyira sajnálom, jól vagy? – hadarta édes akcentussal.
-
Azt leszámítva, hogy zsong a fejem, igen
azt hiszem, jól vagyok.
-
De jó – mosolyodott el- gyere, segítek
felülni- húzott fel finoman – és szépen kievezünk a partra.
-
Szőrfős vagy? – kérdeztem rá idiótán,
maximum a vak nem látja, hogy az.
-
Igen, kicsit hűvösebb lett az idő, hogy
megy le a nap és gondoltam meglovagolom a hullámokat egy kicsit – mosolygott
hátra.
Kieveztünk szép lassan a partra, ahol már
sekély volt a víz leszálltunk ő a hóna alá fogta a deszkát és rám mosolygott,
de az arcáról azonnal le is hervadt, ahogy kiértünk a partra.
-
Jaj, istenem, megsebesültél – fogta meg az
állam és fordította úgy az arcom, hogy látta.
-
Biztos csak egy karcolás, kutya bajom –
motyogtam zavartan.
-
Gail? – az ismerős hang hallatára azonnal
oda kaptam a fejem az illetőre, aki igen csak feszülten méregetett minket.
-
Tom – léptem el a kék szeműtől.
-
Azt hiszem meg kéne nézetned, eléggé
vérzik.
-
Semmi baj –feleltem mosolyogva – köszönöm.
-
Mi történt? –lépett oda hozzám Tom és
fordított maga felé – megsebesültél? mit csináltál? – mordult rá szegény
srácra.
-
Tom, semmi baj – fogtam meg a karját –
rossz helyen voltam és véletlenül nekem jött a deszkával, ennyi. Semmi bajom –
néztem rá, olyan ijesztő volt az arca – Köszönöm a segítséget ő… - fordultam a
kék szemű felé.
-
Matt – mosolygott rám kedvesen.
-
Matt. – biccentettem – nekünk most,
mennünk kell. További jó szőrfőzést- mosolyogtam rá, majd megfogtam Tom karját
és elhúztam –még is mi a jó franc van veled? Úgy néztél rá szegényre mintha
képes lennél megölni.
-
Megsebesültél miatta – nézte meg a
homlokom ismét – fáj?
-
Kicsit csíp, de semmi bajom. Jól vagyok,
mondom. Szegény nem tehetett róla, te meg neki rontottál.
-
Én?- vonta fel a szemöldökét mérgesen –
kijöttem elszívni egy cigit és látom, hogy itt enyelegsz ezzel a… gyerekkel.
-
Jézusom Tom! Kihozott a partra és
megnézte, hogy mennyire komoly a seb.
-
Minden oké? – jelent meg Bill Tom mellett
– mi ez a harapós hangulat?
-
A bátyád rémeket lát – néztem dacosan
Tomra – kifeküdtem a vízre véletlenül megütöttek egy szörf deszkával és Tom úgy
véli enyelegtem a fiúval miközben csak megköszöntem, hogy kihozott!
-
Fogdosott!
-
Jézusom az arcomat fogta meg, hogy
megnézze a sebet!
-
És már is fogdosni kell? – emelte egyre feljebb
a hangját.
-
Na, jó én ezt nem hallgatom tovább –
kerültem ki és indultam el, de megragadta a csuklómat.
-
Ne merj faképnél hagyni – mondta szinte
sziszegve a dühtől.
-
Tom neked teljesen elment az eszed, menj,
fürödj egyet és higgadj le – téptem ki a kezem a fogásából és bementem a házamba.
-
Tom? – szólalt meg végre Bill – elmondanád
még is mi a fene van veletek?
-
Csak jött ez a kis… ez a kis… ÁÁ. Nem is
érdekel – hagyta faképnél testvérét és beviharzott a házába.
-
Szeretek veletek beszélgetni, tényleg… -
morogta Bill és bement a vízbe.
Mérgesen járkáltam fel s alá a nappaliban
és közben folyamatosan Tomot szidtam. Tisztára úgy viselkedett, mint egy kamasz
fiú. Hihetetlen.
-
Gail? – jelent meg a teraszomon Bill.
-
Szia – mentem ki hozzá.
-
Elmondod mi történt? Tom faképnél hagyott.
-
Kimentem úszni, hanyatt feküdtem a vízen
mikor erős fájdalmat éreztem a fejembe és hírtelen süllyedni kezdtem, de valaki
felhúzott. Ez volt Matt, szegény teljesen megrémült, kieveztünk a partra ahol
meglátta a sebemet, Tom akkor látott meg minket, és mint valami vadállat neki
rontott szegény srácnak, holott nem tehetett róla, nem vett észre a vízben.
-
Mi az?
-
Féltékeny.
-
Hogyan?
-
Tom, féltékeny.
-
Jaj Bill, dehogy is az, csak nem normális.
-
Gail. Az ikertestvérem, tudom, hogy
féltékeny – karolta át a vállam – kedvel téged és felbosszantotta, hogy más
vetett rád szemet.
-
Csak kimentett.
-
Jó mindegy, a lényeg, hogy
F-É-L-T-É-K-E-N-Y.
-
Nem kell tagolnod, akkor is értem –
nevettem fel.
-
Tehát… hamarosan indulunk körbe nézni az
éjszakába, öltözz fel valami szexi ruciba és kápráztasd el – kacsintott rám.
-
Bill ő a főnököm.
-
Jaj, felejtsd már el ezt a Bill ő a főnököm dumát. Ő egy szingli pasi, aki oda van érted csak
eddig marhára nem vetted észre.
Nagyoooon tetszik!! Tom nagyon édes benne *.*
VálaszTörlésKöszönöm Nessi! :D
Törlés