Eljött a nap.
Billel kézen fogva szálltunk ki az autóból a Wonderland Center
rehabilitációs intézet parkolójában, teljes inkognitóban. Bill az épületet meglátva megszorította a kezem én pedig bíztatóan rámosolyogtam. Simone elindult a bejárat felé, Tom pedig követte Bill bőröndjével, mi pedig utoljára sétáltunk be az ajtón.
Tudtam, hogy Bill retteg ettől az egésztől, tudta, hogy borzalmakon fog átmenni az elvonási tünetek miatt.
{Tovább olvasom...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése