A hajamba túrva könny áztatta arccal remegve ültem a kórházi székben várva egy orvost. Hangos cipődobogásokat hallottam mire felkaptam a fejemet és az ikreket láttam meg felém rohanni. Felálltam és Tomot látva újra zokogni kezdtem, ő nem tett mást csak szorosan magához ölelt, Bill pedig a hátamat simogatta.
- Mi történt? – kérdezett rá kicsit később Bill.
- Veszekedtünk, vagyis csak ő akadt ki, kiszaladt a házból és… és… - zokogtam fel újból.
- Ssh, minden rendben lesz szívem – ringatott finoman Tom – erősfából faragták biztos nem lesz komoly baj.
- Miattam van, az egész az én hibám.
- Ne magadat okold Gail. Senki nem tehet erről – felelte Bill, majd elfordult – jön az orvos.
- Doktor úr – siettem elé aggódva – hogy van a lányom?
{Tovább olvasom...}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése