Egy órája is talán, hogy a
lakásomon voltunk és a kanapén ültünk a tévét bámulva, nem szóltunk egymáshoz,
de a kezemet nem engedte el egy percre sem. Kicsit értelmetlen volt ez a
jelenet, mintha két elhidegült ember ült volna egymás mellett és az
összekulcsolt kezükben várták, hogy a szikra újra fellobbanjon.
- Tom… - fordultam felé az
ötvenedik idióta reklámnál.
-
Hm?
– fordult felém, fáradt szemekkel, mire halvány mosolyra húzódott a szám.
-
Megágyazok
neked – feleltem végül.
-
Ha
adsz egy pokrócot, tökéletesen megleszek ide lent – vont vállat.
Nem feleltem csak felállva elővettem neki egy
pokrócot és egy párnát, mosolyogva jó éjszakát kívánt én pedig viszonozva azt,
felsétáltam a szobámba.
Beálltam a zuhany alá és gyorsan megfürödtem.
Az
ágyban fekve sehogy se jött álom a szememre, folyton csak forgolódtam, végül
kikeltem az ágyból és lábujjhegyen nesztelenül osontam le a földszintre.
Az
utcai lámba halványan szűrődött be a függönyökön keresztül Tomot megvilágítva,
édesen szuszogott a kanapén hason feküdve, pokróc a derekáig lecsúszva így
megmutatva izmos hátát, a karjai a párna alatt pihentek.
Az
alsó ajkamba beleharapva hezitáltam, majd oda sétáltam hozzá és fölé
tornyosulva figyeltem őt.
Annyira…
tökéletes volt, annyira csodálatos. Borzasztóan mellette akartam
tudni magam, minden nap vele kelni és feküdni, hogy reggeli rekedtes hanggal
engem köszöntsön elsőnek. És a tudat, hogy mást… azaz Riát köszöntötte így minden reggel, iszonyatosan fájt.
Óvatosan
letérdeltem mellé és a mutató ujjammal végig simítottam a könyökétől a válláig,
mire jól esően felsóhajtott és mocorogni kezdett, így ijedten kaptam el a
kezemet.
- Ne… - motyogta halkan.
- Tessék? – suttogtam zavartan –
te… fent vagy?
-
Baj
van? – fordult az oldalára és támaszkodott meg a könyökén, mikor észrevette,
hogy hálóingben guggolok mellette fáradt huncut vigyorral végig mért.
-
Csak…
nem tudtam aludni – köszörültem meg a torkomat zavartan.
-
Ide
jössz? – tette a tenyerét a kanapéra majd feljebb emelte a pokrócot.
-
Nem
férünk el – kuncogtam gyermeki ártatlannak mutatott arcán, majd felálltam és
felé nyújtottam a kezemet – menjünk fel.
Ő nem felelt, csak megfogta a kezemet és engedte,
hogy felsegítsem, majd továbbra is fogva a kezemet felvezettem a szobámba, nem
szóltunk semmit csak egymást nézve mosolyogtunk. Én megkerültem az ágyat és az
ablak felöli részre feküdtem, ő pedig a szélére. Nem fordultam felé, az ablak
felé fordulva bámultam zavartan a függönyt, a tudat, hogy ott feküdt az
ágyamba, mellettem a szívem majd kiugrott az izgalomtól. Csönd telepedett a
szobára, aztán éreztem, ahogy a matrac megmozdul mögöttem és a bőröm azonnal
libabőrös lett, ahogy érzékelte az ő testét, mögém kúszott és végig simította a
karomat a könyökömig, majd le a combomig és vissza, a hideg futkosott rajtam, a
vágy pedig dübörögve összpontosult a lábam között. Átkarolt és szorosan magához
szorított és finom puszikat nyomott a vállamra, felé fordítottam az arcomat
mire ő halványan rám mosolygott a szemei pedig vágytól csillogtak. Végül pedig
megcsókolt, lassan és szenvedélyesen.
Mikor megérezte, hogy nem ellenkezek erősen a
hátamra fordított és rám nehezedre, vadabbul kezdett csókolni, befészkelődött a
lábam közé és nyitott tenyérrel feltűrte a hasamig a hálóingemet és
hüvelykujját beleakasztva a bugyim szélébe lefelé kezdte el tolni, elvesztve a
fejünket téptük egymásról azt a kevés ruhát, ami rajtunk volt, tépte a számat
durván… de nem fájt, annyira tombolt bennünk a vágy, hogy nem éreztünk
fájdalmat. Mikor éreztem, hogy mennyire fel van tüzelve hangosan belenyögtem a
szájába, amitől ő még jobban lázba jött. Hálát adtam magamnak, hogy gyógyszert
szedtem a bőröm miatt, ezért nem kellett tovább várnunk. Mikor belém hatolt
hangosan felnyögtünk és összekulcsolva a kezünket a fejem fölé nyomta.
A nap erős fénye keltett fel
nappal, hunyorogva nyitottam ki a szememet és néztem körbe, mikor tudatosult
benne a pár órával történt szeretkezésem Tommal az alsó ajkamba beleharapva
elmosolyodtam, óvatosan felé fordultam és kisimítottam a haját az arcából,
annyira békésen aludt és mellettem, velem aludt.
Kikeltem
az ágyból és lábujjhegyen lementem a konyhába, hogy feltegyek kávét főzni, meg
valami reggelit is készítsek. Bekapcsoltam a rádiót a konyhában és boldogan
kezdtem el dúdolgatni és táncolgatni reggeli készítés közben.
Mikor
már készen lettem a reggelivel és a kávé is lefőtt, hírtelen két kéz siklott
végig a derekamon és kulcsolódott össze a hasamon.
- Jó reggelt te kis sztár –
csókolt bele a nyakamba.
-
Megijesztettél
– fordultam felé mosolyogva, mire ő egy reggeli csókot nyomott a számra.
-
Ne
haragudj bébi, mi finomat csináltál?
-
Csak
omlettet – vettem ki két tányért, mire ő kikapva a kezemből letette az
asztalra, majd előkeresett két villát és szalvétát is. Kiöntöttem két bögrébe a
kávét, elővettem a tejet és a cukrot, majd leültünk reggelizni. Csöndben ültünk
és reggeliztünk, én végig őt figyeltem és azon járt az eszem, hogy ezek után mi
lesz velünk?
-
Ne
agyalj – szólalt meg mikor észrevette, hogy őt bámulom.
-
Tom
most mi, velünk… - tettem le a villát.
-
Csak
maradj velem – kulcsolta össze a kezemet az övével – ne aggódj semmi miatt, jó?
Minden helyre áll majd.
-
Jó,
de…
-
Csak
bízz bennem, kérlek – mosolygott rám – bízol bennem? – biccentette oldalra
aranyosan a fejét.
-
Igen,
bízok – feleltem halkan, majd folytattam a reggelit.
Hangosan
csörögni kezdett Tom telefonja, mire ő felállt és a kanapéhoz lépve kivette a
farmerja zsebéből.
- Mond öcsi – ült vissza az
asztalhoz.
- Elenánál
vagy még?
- Igen, most keltem. Reggelizek,
miért?
-
Ria őrjöng, hogy miért nem vagy
itthon, hogy hol vagy. Jó lenne, ha haza jönnél, és valami frappánsat találj ki
útközben, érted megyek.
-
Nem
hiszem el… - dörzsölte meg a homlokát, majd felsóhajtott – jó.
Kinyomta
és letette az asztalra.
- Baj van? – néztem rá.
- Ria kibukott, hogy nem vagyok
otthon.
- Mit fogsz neki mondani?
-
Majd
kitalálok valamit – vonta meg a vállát és bekapta az utolsó falatot, felállt és
öltözni kezdett. Én pedig csak bámultam a tányéromba.
-
Hé
– ölelt át hátulról – ne aggódj, jó? Megoldok mindent.
-
Jó
– feleltem nagy sóhajjal – csak félek.
-
De
nem kell, Elena – fordított maga felé – te nem a játékszerem vagy, soha nem
tekintettelek annak, érted? Fontos vagy nekem – simította végig az arcomat,
mire a szívem hatalmasat dobbant arra a mondatára, hogy fontos vagyok neki.
-
Most
arra kérsz, hogy legyek a szeretőd, amíg Riával nem rendezed a kapcsolatotokat?
– döbbentem rá a valóságra.
-
Nem
olyan szerető – sóhajtott fel és az ujjaival újra fésülte a haját – csak azt
akarom, hogy el hidd, te nem csak ennyi voltál. Oké?
-
Oké
– mosolyogtam rá halványan – kiengedlek, mivel mész haza?
-
Bill
eljön értem – kézen fogva mentünk az ajtóig – jól éreztem magam veled, az éjjel
pedig… - sóhajtott fel jól esően – csodálatos volt – húzott magához.
-
Igen,
szerintem is – néztem fel rá – vigyázz magadra.
-
Te
is, majd hívlak – döntötte nekem a homlokát majd hosszan megcsókolt.
Megvártam,
míg eltűnik a látókörömbe, majd végig csordult egy könnycsepp az arcomon. Annyira boldog voltam, de ugyan annyira
rettegtem is Riától. Féltem a dühétől, és volt egy olyan rossz érzésem, hogy
nem lesz egyszerű megszabadulni tőle, Tommal nem lesz olyan felhőtlenül boldog
kapcsolatunk, ahogy én azt elképzeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése