You're Everything to me 9.rész

Corival együtt mentünk le a konyhába ahol Bill iszonyatosan édesen pakolászott és közben énekelte a Shake it off című számot, egy-egy riszát is beiktatott. Vigyorogva néztünk egymásra és eltakarva a szánkat nehogy hangosan felnevessünk néztük tovább a privát Bill Kaulitz showt.

-     Szívem – szólalt meg végül Corina, mire mind a kettőnkből kitört a nevetést.

-     Mióta álltok ott? – nézett ránk mérgesen csípőre tett kezekkel.

-     Olyan édes vagy – nevettem ki még jobban.

-     Elena! Te pont nem abban a helyzetben vagy, hogy kinevess – nézett rám fenyegetően, mire én beleharapva az alsó ajkamba kuncogtam tovább.

-     Miért nincs olyan helyzetben? – jelent meg Ria, mire mind a hárman kissé kellemetlenül éreztük magunkat.

-     Elena csúnyán berúgott tegnap.

-     Tehát itt aludt – mért végig lekezelően, mintha ott sem lennék.

-     Ne haragudj Ria, de itt vagyok, nem kell rólam első szám harmadik személyben beszélned! – kaptam fel a vizet.

-     Megkérdezhetem hol aludtál? – tette karba a kezeit.

-     Van elég szoba itt nem? Az egyikben – vágtam rá, nagyon kezdett dühíteni az a lekezelő stílusa.

-     Mi folyik itt? – jelent meg Tom majd rám nézett, de én csak mérgesen bevonultam Billhez kávéért.

-     Nagyon otthon érzi magát – szólalt meg Ria.

-     Nyugi – fogta meg a kezemet Bill miután észrevette mennyire szorítom a bögrémet – csak húzza az agyadat.

-     Gyorsan túltetted magad, a barátnődön – cinikusan.

-     Ria! – kapta fel a fejét Corina is.

-     Most mi van? Ha tegnap már itt szórakozott – vonta meg a vállát.

-     Na, jó – csaptam le a bögrét, majd kimentem hozzá – ide figyelj Ria, te

rohadtul nem ismersz engem! Világos? Fogalmad sincs, mit érzek!

-     Azt pontosan tudom, hogy szerelmes vagy Tomba, aki az én barátom – sziszegte dühösen az arcomba.

-     Na, jó elég legyen – állt közénk Tom – fejezzétek be! – nézett felváltva ránk.

-     Köszönöm a vendéglátást – néztem rá, majd kikerülve Riát kisiettem a házból.

-     Gratulálok Ria – nézett Corina mérgesen a nőre, majd utánam sietett.

-     Most miért én vagyok a ludas? – tárta szét a nő a karjait.

-     Elena! – rohant utánam Cori.

-     Mit keresel itt? – lepődtem meg.

-     Haza kísérlek – mosolygott rám.

-     De hát… gyalog?

Erre a kérdésemre Bill lassított mellettünk a fehér Audival.

-     Szálljatok be – kacsintott a vezetőülésről.

-     Tudtam, hogy utánunk jön – súgta oda Cori vigyorogva, majd beült az anyósülésre én pedig hátra.

-     Minden rendben? – nézett rám a visszapillantóból.

-     Persze, csak felhúzott – bámultam ki az ablakon.

-     Tényleg ti majdnem…

-     Bill! – csapta combon Corina.

-     Mi van? Tommal nincsenek titkaink – nézett mérgesen szerelmére.

-     Igen, majdnem! Szerencse, hogy csak majdnem… - sóhajtottam fel.

-     Kedvel téged Elena, hidd el – mosolygott rám a visszapillantóba.

-     Köszönöm Bill – viszonoztam a mosolyát.

Az elkövetkező napokban kerültem mindenféle kapcsolatot Tommal, folyton írogatott – a számomat Coritól tudta meg. Áruló! De nem reagáltam rájuk, Ria tudta hogyan érzek és ez így nem volt jó. Sehogy se volt jó, az se, hogy majdnem lefeküdtem a barátjával.

-     Na, Elena! Kérlek! Gyere el – szorongatta a kezemet Corina az egyik kávézó teraszán.

-     Nincs kedvem szórakozni – néztem rá könyörgően.

-     Tomot kerülöd ne is akarj becsapni, nem voltunk egyszer sem bulizni mióta ismerlek, kérlek!

-     Nem szállsz le rólam addig, amíg igent nem mondok, igaz? – sóhajtottam fel mosolyogva.

-     Pontosan!

-     Legyen, elmegyek veletek bulizni – adtam be a derekamat mire ő felsikítva ölelt magához.

-     Este 8-ra legyél készen!

-     Értettem főnökasszony – nevettem.

-     Most megyek is, Billel vásárolni megyünk – állt fel – akkor este – dobott puszit, majd elviharzott.

Az elmúlt napokban mindig azt akarták össze hozni drága barátjával Billel, hogy Tommal valamilyen úton-módon, de találkozzunk. Hát most sikerült neki, hiszen este látni fogom.

Este lázas készülődésbe voltam, fél órám volt hátra hogy jöjjön értem az előre rendelt taxi, Corináék már a clubban lesznek és ott fognak várni rám. Nyugtatóként megittam készülődés közben majdhogynem egy egész üveg bort. A fehér csipkés ruhámba belebújva a hajamat kiengedtem a laza kontyból, így finom loknijaim lettek.

Belebújtam a szandálomba, betettem a fülbevalóimat és még utolsó simítás a sminkemen, végül fújtam magamra a kedvenc parfümömről és már hallottam is a taxi dudájának hangját. Felkaptam a cluchomat és már siettem is le, gondosan bezártam a lakást majd az autóba ülve elmondtam a címet. Útközben írtam egy üzenetet Corinak, hogy úton vagyok, ő pedig visszaírta, hogy kint fog várni.

Így is volt, mikor kiszálltam a szórakozóhely előtt a kocsiból ő ott várt rám egy nagyon aranyos kisruhában.

-     Szia! – ölelt magához már igencsak jó kedvel – De dögös vagy, aszta Elena! – mért végig.

-     Köszönöm – nevettem - te is csinos vagy. Annyira édes ez a ruha.

-     Bill választotta – húzta be a vállát aranyosan mosolyogva.

-     Olyan aranyosak vagytok – karoltam belé és elindultunk befelé – mióta vagytok együtt?

-     Egy éve körülbelül, de sajnos nagy titokba kell, tartsuk – sóhajtott fel – tudod, a fanatikusok miatt – forgatta meg a szemét.

-     Gondolom – húztam el a számat.

Beérve a zene még hangosabban dübörgött, és szinte már teltház volt. Felvezetett a galériára ahol a fiúk az asztalt foglalták, idegesen szorítottam Corina karját és mikor megpillantottam Tomot még idegesebb lettem. Annyira… szexi volt.

Fehér V nyakú póló, ami feszült csodálatos izmos testén, a haja szokásos módon összekötve, fekete terepmintás nadrág és azok a kötött és bőr karkötői, amiket annyira imádtam férfias csuklóján.

-     Elena! – pattant fel az ugyan csak ittas Bill a fotelból és szinte rám borult úgy ölelt át.

-     Ah, Bill! – nevettem ki – mennyit ittatok?

-     Nem eleget – villant meg pimaszul a szeme – tessék, tessék – nyomta a kezembe a feles poharat.

-     Ez micsoda?

-     Tequila – vágta rá egyből – gyerünk, gyerünk – kezdte el megemelni a kezembe a poharat.

-     Jó, jó – nevettem, majd gyorsan lehúztam.

-     Meg se jött, de már itatod – vigyorgott Tom öccsén, ő józannak tűnt, aztán kitudja… lehet csak jól álcázta – csinos vagy – kacsintott rám.

-     Kösz – nyögtem ki – a barátnőd? – vontam fel a szemöldökömet.

-     Nem akart jönni – vonta meg a vállát, majd lehúzta az italát.

-     Menjünk táncolni! – ragadta meg a karomat Corina.

-     Várj már, le se ültem – nevettem újra.

Az egész estét végig táncoltuk és nevettünk, na meg persze ittuk. Próbáltam azért valamennyire beszámítható állapotban maradni, hogy felügyelni tudjam Corinát. Tom pedig drága öccsét figyelte.

Már jóval elmúlt éjfél mikor lent táncoltunk Corinával és éreztem, hogy valaki fogdos, megfordultam és egy magas kopasz pasit láttam, meg aki alkoholtól csillogó szemekkel meredt rám.

-     Cori, ki megyek a mosdóba – kiabáltam a fülébe, mire ő bólintott én pedig elmentem a mosdóba, remélve, hogy az a pasi lelép.

Kilépve egy hírtelen rántást éreztem és hangosan felnyögtem mikor a falnak csapódtam.

-     Szia, cica van gazdád? – felnéztem és a kopasz férfit láttam meg.

-     Nincs, de biztos nem te leszel az – löktem arrébb és elindultam a galéria felé.

-     Hé – rántott vissza magához – csak játszani szeretnék – markolta meg a fenekemet.

-     Azonnal eressz el vagy… - estem kétségbe.

-     Vagy? Sikítasz? Úgy se hallja meg senki – felelte örömittas vigyorral, majd berángatott a férfi mosdóba és a falnak nyomva a nyakamat kezdte el csókolgatni.

-     Hagyj békén, te rohadék! – próbáltam kétségbeesetten ellökni.

Annyira pánikba estem, hogy a könnyeim is folyni kezdtek és minden testrészem remegett a félelemtől. Tudtam, hogy ha valaki perceken belül nem

nyit be, akkor megerőszakolnak. A szememet összeszorítva, sírva fakadtam.

-     Ugyan bébi, élvezni fogod – csúsztatta végig mocskos tenyerét a combomon, a másikkal pedig a nyakamra szorított rá.

Aztán hirtelen megszűnt a szorítás és a tenyerének helyén is kellemetlen bizsergést éreztem, kinyitottam a szemeimet és Tomot pillantottam meg, ahogy lerángatja majd megütve őt a földre löki.

-     Te görény – sziszegte és a pólójánál fogva ütlegelni kezdte.

Döbbenten néztem az eseményeket, és sokkos állapotba csúsztam végig a falon, aztán bejött két biztonsági is és megragadva a pasit kivitték az épületből.

-     Elena – guggolt le hozzám Tom aggódó tekintettel – Istenem, Elena – ölelt magához szorosan én pedig hangosan felzokogtam. Annyira szerencsétlennek éreztem magam, mindig valami baj történik velem, sose lehetek boldog.

Tom felsegített, majd üzenve egyet Billnek elindultunk egy taxit keresni, Bill visszaírt, hogy ők haza mennek, és hogy Tom maradjon velem, ne hagyjon egyedül, és hogy holnap meglátogatnak.

A taxiban ülve végig Tomba kapaszkodtam, nem mertem elengedi, egyszerűen nem akartam, hogy a biztonságot nyújtó karok eltűnjenek a combomról és a vállamról.