A napok csak teltek, Tommal nem beszéltünk egy szót sem,
Bill minden nap meglátogatott a koncert napján is én öntöttem belé lelket.
A koncert nagyon aratott, teltház volt sok volt a középkorú (gondolom régi rajongók) és voltak fiatalabbak is. Nagyon élveztem, jó volt őket hallgatni, és ahogy elnéztem őket ők is iszonyatosan örültek annak, hogy újra, ha csak ez alaklommal is, de színpadon állhatnak.
A napok után teltek a hetek, az ikrek még maradtak nem volt kedvük visszarepülni jól érezték magukat a jó öreg Berlinben. Egyik reggel viszont hatalmas sokk ért mikor megláttam a naptáramat. Késett, nem csak napokat, KÉT hetet. Azonnal elkezdtem fejben visszaszámolni és kétségbeestem.
Az nem lehet, képtelenség!
Felkaptam a cipőmet, és mint a villám elrohantam a közelben lévő boltba és vettem egy teherségi tesztet. Ahogy hazaértem ültem is a WC-re.
A koncert nagyon aratott, teltház volt sok volt a középkorú (gondolom régi rajongók) és voltak fiatalabbak is. Nagyon élveztem, jó volt őket hallgatni, és ahogy elnéztem őket ők is iszonyatosan örültek annak, hogy újra, ha csak ez alaklommal is, de színpadon állhatnak.
A napok után teltek a hetek, az ikrek még maradtak nem volt kedvük visszarepülni jól érezték magukat a jó öreg Berlinben. Egyik reggel viszont hatalmas sokk ért mikor megláttam a naptáramat. Késett, nem csak napokat, KÉT hetet. Azonnal elkezdtem fejben visszaszámolni és kétségbeestem.
Az nem lehet, képtelenség!
Felkaptam a cipőmet, és mint a villám elrohantam a közelben lévő boltba és vettem egy teherségi tesztet. Ahogy hazaértem ültem is a WC-re.
-
Kérlek,
kérlek, kérlek… - mászkáltam fel alá idegesen a fürdőszobába várva a 10 percre.
-
Anya,
megjöttem! – hallottam meg lentről Julie hangját – hahó!
-
Fürdőszobába
vagyok! – kiabáltam le, hallottam, ahogy trappol fel és bekopog – gyere.
-
Minden
rendben? – lépett le.
-
Nem
annyira – túrtam a hajamba idegesen.
-
Mi
történt? – vált ijedté az arca.
Megnéztem az időt és miután félve vettem
észre, hogy már a 15 perc is letelt
megnéztem a tesztet.
-
Az
egy…
-
Ó
istenem – néztem hatalmas szemmel a tesztre.
-
Anya
te terhes vagy? – Julie-n volt a sor, hogy sokkot kapjon – úristen lesz egy
tesóm! – kiáltott fel és a nyakamba ugrott én pedig csak álltam földbe
gyökerezett lábakkal.
-
Fel
kell hívnod Georg-ot! Tudnia kell, ki fog ugrani a bőréből! – ujjongott
továbbra is.
-
Julie,
elég! – szóltam rá emelt hangon – fejezd be! – néztem rá könnyes szemmel, majd
kiviharzottam a fürdőszobából és jó hangosan becsaptam a szobám ajtaját.
-
Gaiiil!
– vette fel nevetgélve Bill a telefont.
-
Bill…
- szipogtam.
-
Mi
történt? Rosszul vagy? Bajod esett? – vált ijedté a hangja, a háttérbe Tom
kíváncsi Mi van? Szövegét is
meghallottam.
-
Át…
át tudnál jönni? Szükségem… gyere át, kérlek! – csuklott el a hangom.
-
Már
is megyek – nyomott ki.
Tíz perc sem telt el, de már hallottam, ahogy felfele trappol a lépcsőn és beront.
Tíz perc sem telt el, de már hallottam, ahogy felfele trappol a lépcsőn és beront.
-
Gail!
– kapkodta a levegőt én pedig azonnal a nyakába borultam sírva – hé, hé… -
ölelt magához, majd nyelt egyet, hogy kiszáradt torkát benedvesítse – Mi
történt? Mi a baj?
-
Bill…
- temettem a kezembe az arcomat – én… én…
-
Mi
van veled Gail? Mond már!
-
Azt
hiszem, babát várok – motyogtam a tenyerembe.
-
Mi
van? – értetlenkedett – nem értem.
-
Terhes
vagyok! - kiabáltam bele az arcába
–babát várok Bill!
-
De
hát ez jó – ráncolta a homlokát.
-
Georg
az apa – néztem rá kétségbeesetten.
-
Hát
ő, erre mit kell ilyenkor mondani? – túrt a hajába – Tom nem fog örülni neki,
Georg igen.
-
Na,
nem mondod! Tommal így sem beszélünk ezek után meg… ó te jó ég – temettem ismét
az arcomat a tenyerembe.
-
Mit
akarsz csinálni? – pillantott le a hasamra.
-
Először
is elmegyek orvoshoz, utána meg… el kell mondanom neki.
-
És
Tomnak, az lesz a nehezebb.
Másnap
elmentem az orvoshoz és a gyanúm sajnos beigazolódott, idegesen a számat rágva
ültem be az autóba és vezettem el Georg-hoz az edző terembe.
Idegesen jártam végig a sok gépet, míg végül rátaláltam egy edzés közepén lévő férfival.
Idegesen jártam végig a sok gépet, míg végül rátaláltam egy edzés közepén lévő férfival.
-
Georg.
-
Gail
– mosolyodott el amint meglátott – mi szél hozott erre?
-
Beszélhetnénk,
négyszemközt? – kérdtem idegesen.
-
Persze,
egy pillanat – fordult a férfihoz, majd a lapockámra csúsztatva a tenyerét
bevezetett egy szobába - mi lenne az? Baj van?
Idegesen markolásztam a kocsi kulcsomat a földet bámulva.
Idegesen markolásztam a kocsi kulcsomat a földet bámulva.
-
Gail?
-
Terhes
vagyok – néztem fel rá, az ő arca értetlenséget, majd hatalmas döbbenetet
tükrözött.
-
T…
terhes vagy? Babát vársz? És… és tőlem? – dadogott.
-
Nem
feküdtem le mással az elmúlt 1 hónapban – hajtottam le a fejemet.
-
És…
ez biztos?
-
Ma
voltam orvosnál – adtam át neki az ultrahangos képet.
-
Te
jó ég – túrt a hajába – Tom tud róla?
-
Csak
Bill – néztem fel rá.
-
Gyere
ide – ölelt magához hírtelen – mit akarsz tenni most?
-
Nem
akarom elvetetni…
-
Megtartod?
– csillogott a szeme az örömtől – jaj Gail – emelt fel és pörgetett körbe –
mindenben támogatlak majd, mindenben!
-
Tudtam,
hogy nem döntesz másképp – mosolyogtam rá.
-
Gyere,
menjünk ki – fogta meg a kezemet és kimentünk, kint ahogy visszafordultunk a
termekhez Tomot pillantottuk meg.
Nem tudtam volna elmondani azt, amit az arca tükrözött, düh, fájdalom, csalódottság.
Nem tudtam volna elmondani azt, amit az arca tükrözött, düh, fájdalom, csalódottság.
Ahogy
megpillantott minket, megindult felénk, és ahogy oda ért lendületből behúzott
egyet Gerog-nak, aki ettől a földre esett.
-
Tom!
– kiáltottam fel.
-
Haver,
megvesztél? – állt fel Georg a száját fogva, de Tom újra lendült és még
nagyobbat.
-
Tom!
Fejezd be! – kaptam el a karját kétségbeesve.
-
Tom!
– jelent meg Bill kifulladva – ne csinálj őrültséget!
Megpillantva Billt tudtam, hogy mi baja van, ijedten néztem vissza rá, de ő csak dühösen gyűlölettel a szemében nézett rám.
Megpillantva Billt tudtam, hogy mi baja van, ijedten néztem vissza rá, de ő csak dühösen gyűlölettel a szemében nézett rám.
-
Tom…
- súgtam halkan a nevét.
-
Igaz?
– kérdezett vissza hidegen, én pedig csak lehajtottam a fejem, de ő megfogott
az államnál fogva és felrántotta a fejem.
-
Tom!
– szólt rá Georg erélyesen.
-
Igaz,
amit Bill állít? – sziszegte a számba dühtől csillogó szemekkel.
-
I…
igen – súgtam könny áztatta arccal, mire ő erősen ellökött magától Bill kapott
utánam nehogy a földre essek.
-
Mond
neked elment az eszed? – lett ideges Georg is – még is mit képzelsz ki vagy te,
hogy így viselkedsz vele?
-
Még
te kérsz számon? Még te mersz engem számon kérni, Georg? Nem ÉN csináltam, fel azt a nőt, akit
szeretsz!
-
Tom
állítsd le magad – szólalt meg Bill mikor észrevette, hogy többen Georg
védelmére keltek és körbe álltak minket – nem kell több balhé.
-
Tudod
mire készültem ma este? Én naiv – nevetett fel – a kezed akartam megkérni Gail
– sziszegte – érted? Feleségül akartalak venni!
-
Tom…
- zokogtam Bill ölelésébe – annyira sajnálom!
-
Sajnálattal
nem érsz semmit, a mai naptól te egy senki vagy a számomra, és te is… - fordult
Georg felé – barátom. – gúnnyal a
hangjában – soha többé nem akarlak látni benneteket. Soha!
Ordította, majd elviharzott én pedig zokogva rogytam a laminált padlóra.
Ordította, majd elviharzott én pedig zokogva rogytam a laminált padlóra.
-
Bill
menj utána – szólalt meg Georg.
-
Megyek,
vigyázz rá – nézett le rám – majd beszélünk – biccentett és Tom után rohant.
-
Annyira
sajnálom Gail – ölelt magához szorosan – nyugodj meg kérlek Sss – ringatott az
ölelésében.
Én pedig az hittem menten szörnyethalok, végleg elvesztettem azt a férfit, akit teljes szívemből igazán szerettem.
Én pedig az hittem menten szörnyethalok, végleg elvesztettem azt a férfit, akit teljes szívemből igazán szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése