Másnap összeütöttem
egy kis rántottát reggelire, Julie-val a tévét nézve megreggeliztünk utána ő
ment is el a barátnőivel, láttam rajta, hogy szeret itt élni. Hiányzott neki
Los Angeles, de jól érezte magát Berlinbe is. Velem ugyan ez volt a helyzet.
Miután Julie elment elmosogattam, rendbe tettem kicsit a lakást, aztán elmentem lefürödni és hajat mosni, valahogy csak ki kell, nézzek Georg barátai előtt, nem igaz? Készülődés közben a tévét hallgattam, jó hangosan. Nem tudom miért, de nagyon jó kedvem volt énekeltem és táncoltam törölközővel a fejemen miközben a ruhát válogattam össze. Végül egy kicsit
bővebb felsős nyári ruhát vettem fel
egy hosszú nyaklánccal és szandállal, feltettem egy kis natúr sminket, a
hajamat meg egyszerűen csak megszárítottam. Georg pontosan fél3-ra ért a lakás
elé és ezt dudálva jelezte. Magamra vettem a kis válltáskámat bezártam a lakást
és bepattantam mellé.Miután Julie elment elmosogattam, rendbe tettem kicsit a lakást, aztán elmentem lefürödni és hajat mosni, valahogy csak ki kell, nézzek Georg barátai előtt, nem igaz? Készülődés közben a tévét hallgattam, jó hangosan. Nem tudom miért, de nagyon jó kedvem volt énekeltem és táncoltam törölközővel a fejemen miközben a ruhát válogattam össze. Végül egy kicsit
- Hű
de csinos vagy – mosolyogva mért végig majd puszit adott a szám szélére, ami
kicsit hírtelen ért, de rá hagytam.
- Köszönöm,
jó vagyok így akkor?
- Gail,
csak nem izgulsz?
- De
igen, és fogalmam sincs miért. Talán mert nem akarok rossz fényben feltűnni a
nagy barátaid előtt?
- Imádni
fognak – tette a kezét a combomra – ne aggódj.
- Neked
legyen igazad – tettem fel a napszemüvegem.
Az úton végig a rádiót hallgattuk, de egymáshoz nem szóltunk. Kissé kínos volt a csend, azok után, hogy mi… értitek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer lefekszem vele, jó persze két szingli már igen csak felnőtt ember nem tilthatja meg magának, hogy jól érezze magát nem? Vagy igen? Lehet, hogy nem kellett volna lefeküdnöm Georg-al? Végülis, most már fölösleges agyalnom rajta, megtörtént.
A reptéren Georg keresett egy közeli parkolóhelyet, majd gondosan leriasztózva a kocsit elindultunk befelé.
Az úton végig a rádiót hallgattuk, de egymáshoz nem szóltunk. Kissé kínos volt a csend, azok után, hogy mi… értitek. Sose gondoltam volna, hogy egyszer lefekszem vele, jó persze két szingli már igen csak felnőtt ember nem tilthatja meg magának, hogy jól érezze magát nem? Vagy igen? Lehet, hogy nem kellett volna lefeküdnöm Georg-al? Végülis, most már fölösleges agyalnom rajta, megtörtént.
A reptéren Georg keresett egy közeli parkolóhelyet, majd gondosan leriasztózva a kocsit elindultunk befelé.
- Hello
Gustav, mi már itt vagyunk kint. Te? Oké, akkor bemegyünk – és eltette a
telefont.
- Már
bent van?
- Igen,
most ért ide ő is nem rég.
Bent rengetegen voltak, Gustavot is alig találtuk meg.
Bent rengetegen voltak, Gustavot is alig találtuk meg.
- Szia,
Gustav – öleltem meg mosolyogva.
- Szia.
Jó rég találkoztunk, folyton csak Georgal lógsz – gonoszkodott mosolyogva.
- Mivel
ő az edzőm vele majdnem minden nap találkozom, te vagy eltűnve.
- Dolgozom
sajnos.
- Ne
haragudjatok – vettem elő csörgő telefonomat – szia, kicsim.
- Szia, anya, kint vagytok már?
- Igen,
most értünk ki. Már be is mondták a gépet szóval bármelyik pillanatban
megjelenhetnek.
- Itt aludhatok Blancanál?
- Legyen,
de ugorj haza ruháért jó?
- Köszi, anyu.
- Nincs
mit, szia – nyomtam ki – ne haragudjatok csak Julie volt – fordultam meg és
azonnal ledermedtem a telefonom pedig hangosan csattant a kövön.
- Gail?
– ejtette ki fojtott hangon Tom a nevemet, ugyan is ő állt előttem
napszemüvegben, félig kigombolt feltűrt ingben és farmerban, Bill pedig
közvetlen mögötte szintén ledöbbenve.
- Ti…
ismeritek egymást? – jártatta kettőnk között a tekintetét Georg és Gustav is
érdeklődve figyelte az eseményeket.
- Ti
vagytok a… úristen – kaptam a szám elé.
- Te
vagy a szervező? – mutatott rám Bill.
- Álljatok
már le! – tárta ki a karját Georg – ő az… - mutatott Tomra miközben rám nézett,
én pedig könnybe lábadt szemekkel lehajtottam a fejem és bólintottam – Ó te jó
ég – túrt a hajába idegesen.
- Nem
tudom, mi folyik itt, de szerintem jobb, ha megyünk – szakította félbe az
eseményeket Gustav – srácok jöttök velem? – fordult az ikrek felé.
- Igen,
jobb, ha veled tartunk – bólintott rá Tom, majd elszakítva rólam a tekintetét
követni kezdte Gustavot.
- Szia
– lépett elém Bill és megölelt.
- Jaj,
Bill – csuklott el a hangom, minden erőmre szükségem volt, hogy ne zokogjak fel
– kérlek, bocsáss meg – súgtam.
- Én
nem haragszom, csak nem értem. De úgy is megtudom, nem igaz? – mosolygott rám –
hiányoztál.
- Te
is nekem – pusziltam meg mosolyogva.
- Bill!
– hallottuk meg Tom kemény hangját.
- Majd
találkozunk – kacsintott és Tom után sietett.
Én
pedig ott maradtam a dühös és tehetetlen Georgal, aki szaporán véve a levegőt
állt csípőre tett kézzel lehajtott fejjel.
- Komolyan
Tom az, akit te szeretsz? – fordult felém – ez most egy rohadt vicc ugye?
- Nem
tudtam, fogalmam sem volt róla, hogy ő a legjobb barátod.
- Ő
volt a főnököd is? Tényleg ő az?
- Igen
– feleltem halkan.
- Basszus
megdugtam a legjobb barátom nőjét –
csattant fel.
- Kérlek,
mindenki minket néz.
- Leszarom. Tudod,
mennyire gyűlölöm most magamat? – nézett rám, majd elindult kifelé.
- Várj
meg – siettem utána – Tudtam, hogy ők egy Tokio Hotel nevű bandában játszottak
régen, de név szerint sosem említett titeket, csak úgy, hogy a két G.
- Most
ne beszéljünk erről jó? Egyelőre azt kell kitalálnom, hogyan mondjam el neki.
- Talán
ha nem… - de félbe szakított.
- Nem
hazudok neki Gail, erről nem. Ő húsz éve a legjobb barátom.
- Akkor
majd én elmondom neki…
- Attól
nekem jobb lesz? Ugyan úgy agyon ver, az tuti.
- De
nem vagyunk hibásak, hiszen egyikünk se tudta.
- Ezt
magyarázd el neki.
Eközben a másik autóban…
- Mond
csak Gustav, honnan ismeritek Gailt? – hajolt előre Bill a hátsó ülésről.
- Először
Georg ismerte meg, oda jár edzeni ahol ő személyi edző, aztán jóba lettek így
én is megismertem és most már 2,5 éve ismerem őt.
- Ti
honnan ismeritek? Kissé meglepődött
mikor meglátta Tomot – fordult az említett felé.
- Tom
jobb keze volt a cégnél – felelt Bill Tom helyett, aki csak ült és nézett
kifelé az autóból.
- Te
miattad lépett le Amerikából? Összeszűrted a levet vele és félre léptél
szokásodhoz híven?
- Befognád
Gustav? – fordult felé dühösen Tom – ha annyira tudni akarod, ő lépett le szó
nélkül.
- Jó,
jó. Bocsánat csak… érdekes szituáció.
- Az
biztos… és ők, mármint Gail és Georg ők együtt vannak? Georg nagyon ideges lett…
- Bill.
- Ezt
majd inkább ők mondják el – felelte halkan.
- Mit
kell ezen elmondaniuk? Georg megdugta.
– felelte dühösen Tom.
- Ne
haragudj Tom, de Gailnek sem volt ellenére - Gustav
- Na,
jó szerintem hagyjuk abba, majd mindenki megbeszéli a problémáit a másikkal. Hogy
halad a koncert? – tért át más témára Bill.
- Egész
jó, Gail megszervezte a helyszínt meg a színpadot, a jegyek is mind elkeltek.
Telt ház lesz srácok, mint a régi szép időkben – vigyorgott Billre.
- Alig
várom! Jézusom mikor is… - gondolkozott el – 10 éve hogy nem álltunk színpadon.
Körülbelül – helyeselt az egykori dobos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése