Felkeltem, a saját lakásomban, a saját
ágyamban.
Halványan emlékszem, hogy Tom haza hozott,
aztán elment az autómért és azt is haza hozta. Kedves férfinak látszott. Ahogy
beléptem az ajtón azonnal a fürdőszoba felé indultam, és útközben vetkőztem le,
vagy egy órát töltöttem el a zuhany alatt és csak folyattam magamra a forró,
szinte már égető vizet. De nem érdekel a hőmérséklete, teljesen ellazított és
kissé le is nyugtatott. Mikor végeztem belebújtam az alvós ruhámba és
elfeküdtem az ágyon, anya fényképét a mellkasomhoz ölelve aludtam el.
Felültem és körül néztem, ahogy a szemem
az ablakra tévedt észrevettem, hogy kint esik az eső és fúj a szél.
Hatalmas és fájdalmas sóhaj után kikeltem
az ágyból és kedvtelenül álltam neki a reggelinek. Az agyam végig anya körül
forgott, mihez kezdjek most? Nem
tudtam eldönteni, hogy már most álljak neki a temetés megszervezéséhez vagy
később.
De aztán arra jutottam, hogy minden közeli
ismerősnek és rokonnak küldök egy gyász levelet, és azután állok neki a
szervezésnek.
Rossz volt erre gondolni: anya temetésének megszervezése.
Ismét egy sóhaj hagyta el a szám, és
elmosva a szennyes tányérom és bögrém felöltöztem: fekete kosztüm. A hajam egy
fekete szalaggal kötöttem lófarokba, a szememre nagyon halvány sminket tettem,
majd megfogva a táskám, elindultam a kávézóm felé, már automatikusan
kanyarodtam be abba az utcába minden reggel.
Ahogy leparkoltam szálltam is ki és mentem
be.
-
Jó
reggelt – köszöntött kedvesen Lora.
-
Jobbat
– feleltem halkan.
-
Jaj
Amelia… ugye nem? – vált ijedté az arca, én pedig sírásra görbült ajkakkal
bólogattam.
-
Oh,
édesem, részvétem – guggolt le elém a térdemre fektetve a tenyerét – hozok
neked egy jó erős kávét, rendben?
-
Az
jól esne – erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra, majd elővettem egy
zsebkendőt és a sminkem már le is töröltem.
Ő felállt és elvonult a pult mögé.
Én pedig csak néztem ki az ablakon,
néztem, ahogy ismét esni kezd az eső. Remek
gondoltam magamban még esernyőt sem
hoztam. Nem mintha szükség lett volna rá, de azért még sem akartam elázni
az ajtótól a kocsiig.
Lora visszajött a csésze, forró kávémmal,
majd együtt érzően megsimogatta a hátam és visszaállt dolgozni. Elővettem egy
kis papírt és a tollam, majd írogatni kezdtem a neveket, akiket meg akarok
hívni a temetésre.
Csilingelés zavart meg, amire azonnal
felkaptam a fejem és megláttam azt a titokzatos férfit, akit minden egyes nap.
Ugyan oda ült le, gondolom ugyan azt a kávét is rendelte miközben bőszen
telefonált valakivel, megmosolyogtam majd visszahajoltam a lapom fölé.
Kapcsolgattam a rádióállomásokat, de
mindenhol lehangoló szomorú dalokat játszottak, pont nem volt erre szükségem
így inkább csöndben vezettem el a cégig.
Leparkoltam a szokásos helyen, és
fellifteztem. Ahogy beléptem a hatalmas üvegajtón minden szem rám szegeződött,
azonnal tudták mi megtörtént, az, amitől mindenki félt, de én a legjobban.
Beate jelent meg, és elém lépve szorosan
ölelt magához, én pedig ismét sírni kezdtem, erősen kapaszkodva a kosztüm
kabátjába.
Nyugtatólag simogatni kezdte a hátam és
lágyan ringatott hozzá.
Mikor sikerült megnyugodnom elengedtem és
megtöröltem a szemem.
-
Annyira
sajnálom kicsim – tűrt el a fülem mögé egy kósza hajtincset.
-
Jobb
neki.
-
Sokkal
jobb – mosolyodott el halványan – ha nem akarsz, nem kell bent lenned, ha úgy
érzed, szükséged van egy kis…
-
Nem,
legalább addig is elterelem a gondolataim.
-
Ahogy
gondolod, ma jön egy nő.
-
Hányra?
-
Kilencre
ígérte magát.
-
Akkor
addig felkészítem magam – bólintottam majd kikerülve bementem az irodámba.
Erősnek kell lennem, nem törhetek össze
teljesen, anya sem akarná. Ő erősnek akart látni egész életemben, és szeretném,
ha büszkén nézne le rám, hogy igen is erős tudok maradni, akkor is, ha belül
összetörök.
Elő készítettem a mappákat, amikben a
terveim voltak, majd lefőztem két adag kávét – mivel Beate csak egy nőt
említett- és egyre nekem is szükségem volt.
Anya képére néztem, és erőltetett
mosollyal az arcomon simítottam végig az arcán. Aztán ijedten rezzentem össze,
mikor Carla hangja csendült fel a kis hangszóróba, ami az asztalon figyelt.
-
Amelia,
Kellner kisasszony megérkezett.
-
Engedd
be – szóltam vissza, majd eligazítottam mindent az asztalon és nem sokkal
később kopogásra lettem figyelmes – szabad.
Ahogy ezt kimondtam már nyílt is az ajtó
és belépett egy csinos, szőke hajú nő, ami egy igazán szép arcot keretezett.
-
Jó
reggelt – álltam fel.
-
Jó
reggelt – fogtunk kezet – Nora Kellner vagyok.
-
Amelia
Rieder, foglaljon helyet – mutattam a fotelre kedvesen – esetleg egy kávét?
-
Elfogadok,
köszönöm.
Kiléptem az asztalom mögül és a
kávéfőzőhöz léptem.
-
Tej,
cukor?
-
Három
cukor.
Megcsináltam és felkeverve elé tettem a
csészét.
-
Köszönöm
– nézett fel rám.
-
Nincs
mit – foglaltam helyet a székemben.
-
Egy
barátnőm ajánlotta magát, ő is a férjével magánál volt – kedveskedett.
-
Örülök,
hogy ilyen nagy hírem van. Van esetleg már elképzelése?
-
Hát
még nem igazán.
-
Akkor
nézze át ezeket – tettem elé a két mappát.
-
Hű –
lapozgatott – ezek mind a te terveid? Remélem nem gond, hogy tegezlek.
-
Dehogy,
csak nyugodtan tegeződjünk. Igen, ezeket mind én készítettem.
-
Nagyon
tehetséges vagy – mosolygott rám – igazából, nem szeretnék túl csicsás esküvőt,
de legyen gyönyörű, sok-sok virággal és baldachinnal.
-
Ezt
tudom ajánlani – lapoztam bele a mappába – visszafogott, de nagyon szép.
-
Ez
tényleg az – bólogatott.
-
Ha
gondolod, oda adom, a képek másolatait vidd haza és a pároddal nézzétek át.
-
Az
nagyon jó lenne – hálálkodott – sajnos nagyon sok dolga van és ezért sem tudott
eljönni velem.
-
Értem
– álltam fel majd elővettem két másik mappát – tessék – adtam a kezébe.
-
Köszönöm
– állt fel – eltudlak érni, valahogy?
-
Persze,
a cég számán mindig elérsz, reggel nyolc és délután hét között elérhető vagyok.
-
Oké,
akkor majd hívlak, szia.
-
Szia
– köszöntem el, majd kilépett az irodából én pedig kedvtelenül huppantam vissza
a székembe és csuktam össze az eredeti
mappákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése