Gyönyörű
csillagos este volt, a finom koktélommal együtt ültem a parton a homokban és
néztem a távoli sötétséget, a hold hatalmas volt és csak az volt egyetlen
fényforrás.
Csak ültem és gondolkoztam, az agyam folyamatosan pörgött egyetlen személy körül. Még mindig, pedig már ideje lenne, hogy felfogjam. Jegyben jár.
Csak ültem és gondolkoztam, az agyam folyamatosan pörgött egyetlen személy körül. Még mindig, pedig már ideje lenne, hogy felfogjam. Jegyben jár.
Azt sem értem,
hogy szerethettem belé, hiszen nem is ismerem. Olyan naivan hittem abban, hogy
bármi is lehet közöttünk, jelnek vettem azt mikor neki mentem és a földön
kötöttem ki. Semmiben nem láttam azt, hogy esetleg ez nem így van.
Belekortyoltam a kevéske koktélomba és felnéztem a holdra. Magányos, még sem
szomorú.
Éreztem, hogy
valaki mellém telepedik, nem akartam ránézni, a nélkül is tudtam, az émelyítően
finom parfümje elárulta őt.
-
Miért
ücsörögsz itt kint egyedül? Mindenki bent van.
-
Te is
itt vagy.
-
Mert
megláttalak a verandáról.
-
Csak
néha jó az egyedül lét.
-
Kerülsz
engem?
Kicsit lefagytam, kerülném? Dehogy, csak nem akarok közel
lenni hozzá. Az már annak számít?
-
Nem
igazán – vontam meg a vállam.
-
Valami
gondod van velem? Nem vagyok szimpatikus?
Túlságosan is az vagy.
-
De.
-
Akkor?
-
Miért
faggatsz? – fordultam felé.
-
Csak,
meg szeretnélek ismerni.
-
A
munkám vagy.
-
A
munkád? – nézett rám hatalmas szemekkel.
-
Hagyjuk
ezt a beszélgetést.
-
Hé,
várj már – sietett utánam – miért utálsz ennyire? – fogta meg a karom és maga
felé fordított.
Bár ne tette
volna. Az ajka csak úgy hívogatott, annyira kívántam a csókját, az ölelését.
Biztos már a nem
kevés alkoholnak is köze volt ehhez.
-
Sétáljunk
– indult el a vízben.
-
Nem
akarok veled sétálni.
-
Ne
makacskodj, gyere – fogta meg a kezem és így sétáltunk egyre távolabb a háztól.
-
Miért
csinálod ezt? – tört ki belőlem.
-
Tudom,
hogy vonzódsz hozzám – tolt egy nagyobb sziklának a fás szélén.
-
Nem
értelek – estem azonnal zavarba, a két kezét a fejem mellett támasztotta meg.
-
Nem
tudsz hazudni – húzódott édes mosolyra az ajka.
-
Bill,
te hamarosan megházasodsz.
-
Én is
vonzódom hozzád – búgta a fülembe, mintha az előző mondatom meg sem hallotta
volna.
A forró lehelete
kellemesen csiklandozta a bőröm, és szinte azonnal elgyengültem a mély hangja
hallatán.
-
Ezt…
nem szabad. – nyögtem ki nehezen. Nem
szabad engednem neki!
-
Meg
akarlak csókolni – suttogta az ajkaimba.
Én egy nagyot
nyelve hunytam le a szemem és az ajkaim megadva magukat váltak kissé széjjel.
Utat engedve az ő ajkainak.
Iszonyú lassan és
szinte hozzám sem érve lehelt lágy puszit a számra, hagytam, engedtem neki, hogy
puszilgassa, ízlelgesse a felső majd az alsó ajkam.
Összeszedte a
bátorságát és megcsókolt, ekkor már nem bírtam egyhelyben és mozdulatlanul
állni, átkaroltam a nyakát és húztam magamhoz. Ő kissé meggörnyedve (mivel
sokkal magasabb nálam) ölelt szorosan magához és dőltünk neki teljesen a
sziklának.
Nem tudom hány
perc, vagy óra telt el így, de egyet tudtam. Soha nem akarom elengedni őt. Nem
akarom, hogy elvegye Nora-t feleségül.
-
Ne –
toltam el mégis magamtól.
-
Sajnálom
én… - kezdett el zavarba jönni ő is.
Nem feleltem csak
kikerülve sietős léptekkel mentem vissza a házba, ahova belépve a már nem éppen
józannak mondható barátaimat láttam meg. végig néztem rajtuk, majd felmentem a
szobámba és eldőltem azon.
Hogy lehettem
ekkora idióta! Egy házasodó férfivel
csókolóztam titokban. Istenem milyen egy gerinctelen nőszemély vagyok.
Hazudnom kell
mindenkinek.
Ha Nora megtudja,
azzal az életét teszem tönkre… hiszen szereti
Billt. De Bill… Azt mondta vonzódik hozzám, akkor lehet, hogy már nem szerelmes
belé?
Erre a gondolatra
azonnal felültem az ágyon.
Nem lehetek
ennyire önző! Persze, hogy szereti
hiszen elakarja venni. Akkor nem venné el, ha nem szeretné, sőt… nem is lenne
együtt vele. Miért ilyen rohadt bonyolult ez az egész? Jobban jártam volna, ha
nem jövök el erre az egy hétre. De hát tudnom kellett volna, hogy ő a kis
öcsike? Aki mellesleg a munkám is?
Teljesen
összezavart ez az idióta, vagy saját magamat zavartam össze? Döntöttem: nem
teszem tönkre az életüket, mindent meg fogok tenni, hogy ki szeressek belőle.
Könnyű lesz? És
egyáltalán… ki fogok tudni belőle szeretni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése