Eléggé korán
keltem, hogy be tudjak pakolni az útra, a legnagyobb bőröndöm-pakoltam tele, na
meg a kis táskát is, ami teljesen ugyan olyan volt, mint a bőröndöm, mivel
hozzá vettem. Vagy nyolc alkalommal néztem végig, hogy mindent eltettem-e. De
szerencsére meg volt minden fontos dolog, amit vinni akartam így fél nyolckor
nyugodt szívvel zártam be az ajtót és bíztam rá a szomszédra a lakás kulcsait,
majd ültem be a kocsiba és indultam el a reptér felé.
Mikor oda értem
egy biztonságosnak tűnő helyre leparkoltam, gondosan végig néztem minden ajtót
és ablakot majd elindultam a váróterem felé.
Megálltam a
székek mellett és a nyakam nyújtogatva kerestem az ismerős arcokat, mikor egy
eléggé megdöbbentő dolog történt.
-
Amelia?
– lépett elém Nora.
-
Nora?
– döbbentem meg – te jó ég, te mit keresel itt?
-
Hát,
amolyan kiruccanás a haverokkal és te?
-
Amy –
tarolt le Angi – olyan izgatott vagyok basszus.
-
Neked
is, szia Angi – sokkoltan álltam és valahogy nem vágtam, hogy most mi van.
-
Látom
megismerted Nora-t – puszilt arcon Georg – Szia.
-
Várj,
ti ismeritek Amy-t? – tette fel a kérdést, amit ugyan abban a másodpercben én
is feltettem csak épp Nora nevével.
-
Hát
persze a legjobb barátnőm – bólogatott Angi – te honnan ismered? – kíváncsian.
-
Ő az
esküvőszervezőm – világosította fel barátainkat.
-
Ez
most komoly? – nézett rám hatalmas szemekkel Georg.
-
Az –
bólintottam – és ti honnan ismeritek egymást?
-
Én
Tom öccsének a menyasszonya vagyok.
-
Hát
most lesokkoltam.
-
Tök
jó, hogy ismeritek egymást – vigyorgott Angi.
-
Az,
de most menjünk, ha nem akarjuk lekésni a repülőt – fogta meg a cuccait Georg
majd elindultunk és leadtuk a csomagokat, azután pedig felszálltunk a gépre.
Angi mellé szólt
a jegyem, ő mellé meg Georg foglalt helyet, de mondhatjuk úgy is, hogy én ültem
az ablaknál. Az úton vagy zenét hallgattam vagy a reptéren vett magazint
olvasgattam, vagy aludtam, de az alvás jobban kitöltötte azt az időt.
Ahogy kiléptem a
gépből azonnal megcsapott a kánikula első szellője. Volt vagy negyven fok a
napon az biztos.
-
De
rohadt meleg van – szólalt meg Angi mikor beültünk a bérelt autóba.
-
Hát
még mindig jobb, mint Hamburgban fagyoskodni. – Gustav.
-
Odaérünk,
kajálunk, kipakolunk és megyünk pancsolni – indította el az autót Georg.
Úton végig a
házakat és az embereket néztem, és mikor elhagytuk a várost akkor a tájat.
Gyönyörű ország Spanyol és remek napsütéses idő volt, aminek külön örültem.
Végre nem úgy fogok kinézni, mint egy hulla.
-
Megjöttünk
– állította le a motort Georg másfél óra autókázás után egy csodaszép ház
előtt, ami mögött a tenger part húzódott.
-
A
mindenit – szálltam ki.
Egy gyönyörű
kétemeletes modern építésű ház állt előttem. Halvány narancssárgára festve, az
alját és a sarkait pedig követ díszítették.
-
Tetszik?
– karolt át Georg.
-
Nagyon.
-
Vigyük be a
cuccokat és meg mutatom a házat – ment vissza a kocsihoz majd mind annyian
bevittük a csomagokat.
Bentről is
csodálatosan festett a ház, hatalmas nappali, ami kissé süllyesztve volt,
amerikai stílusú konyha, és egy hatalmas erkély ajtó, ami egy teraszra vezetett
azon túl pedig a tenger csodálatos látványa tárult elém. Ahogy letettem a
bőröndöm azonnal az erkélyajtóhoz siettem és kinyitva kiléptem a teraszra, a
tüdőm rögtön bejárta a víz sós illata. Teljesen elvoltam, varázsolva annyira
meseszép volt minden és annyira beleszerettem, hogy arra eszméltem fel, hogy
Nora már sokadszorra szólít a nevemen.
-
Amy.
-
Bocsi,
csak – fordultam meg, és azzal a mozdulattal újabb és talán nagyobb sokk ért. Bill állt előttem, Nora-val kézen fogva,
az arcomból azonnal kifutott a vér.
-
Ő itt
a vőlegényem, Bill. Drágám ő itt a barátnőm és egyben az esküvő szervezőnk is,
Amelia Rieder.
Nem csak az én
arcom öltött hulla színt, Bill is döbbenten nézett rám, és szerintem fel sem
fogta, hogy tényleg én állok előtte.
Én gyorsabban
kapcsoltam, mint ő, így felvettem az álarcot és erőltetett mosollyal nyújtottam
felé a tenyerem.
-
Szia,
örülök a találkozásnak.
Meg sem mozdult
és mikor ez Nora-nak is feltűnt oldalba bökte, mire azonnal magához tért.
-
Ö,
én… én is – fogta meg a kezem és rázta meg gyengén.
-
Elnézést
– mondtam majd kikerülve őket a házba menekültem.
-
Megismerted
az öcsém? – jelent meg Tom majd egy öleléssel és egy puszival köszöntött.
-
Bár
ne ismerném… - motyogtam.
-
Hogy?
-
Úgy
értem, igen. Bár nem hasonlítotok – erőltettem magamra egy művigyort.
-
Hát,
sokan mondják. Gyere meg mutatom a szobád – fogta meg a bőröndöm és a kezem,
majd felmentünk az emeletre – itt fent van négy szoba, oda lent pedig egy, ott
lesznek Georg-ék, mi pedig itt fent. Ez lenne az – nyitott be az egyikbe, amibe
azonnal beléptem.
-
Gondoltam
tetszeni fog, ezért választottam neked ezt – jött be utánam.
Milyen igaza volt. A szoba a tengerre nézett és volt hozzá egy
kisebb terasz is, hatalmas baldachinos francia ágy terült el a falnál vele
szemben a másik falnál pedig egy elég nagy tükrös szekrény, aztán egy
fésülködős asztal és egy ajtó.
-
Ez
itt a fürdő – mutatott az ajtóra – de vigyázz, mert az én szobám is nyílik
onnan – vigyorodott el.
-
Jaj
ne – nevettem el magam – majd kulcsra zárom ha fürdök.
-
Minek?
Már láttalak – piszkálta meg a piercingjét a nyelvével és mért végig pimaszul.
-
Fejezd
be – takartam el a szemét nevetve.
-
Pakolj
ki, aztán gyere le, mert eszünk. Utána pedig irány a víz – kacsintott majd elhagyta
a szobát.
Most mi a fenét csináljak? Bill Tom öccse, és nem mellesleg Nora vőlegénye. Hogy nem vettem észre a
gyűrűjét? Heteken keresztül megfigyeltem egy olyan férfit, aki hamarosan
elveszi azt a nőt, akit szeret, és akivel le akarja élni az életét. Őt pedig
nem csak Nora szereti … hanem én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése