3.rész

Csöndben utaztunk tovább, maximum csak annyit mondtam, hogy merre kell menni, nem is laktam messze tőlük fél óra múlva már a házam előtt parkolt.
  -  Hát ez lenne az én szerény hajlékom – nyitottam ki az ajtót és kapcsoltam ki a riasztót.
  -  Látom, szereted a virágokat – nézett körbe felvont szemöldökkel.
  -  Imádom – dobtam le a kulcsaim – érezd otthon magad, én lezuhanyozom meg átöltözöm – hagytam egyedül és felmentem szobámba, elvettem egy farmer sortot és egy egyszerű pólót majd az ágyra tettem, elővettem egy tiszta fehérneműt és bementem a fürdőszobába.

Beállítottam a kellő hőfokot levetkőztem és beálltam a víz alá, végig folyattam a hajamon és az egész testemen behunyt szemmel felidéztem az éjszakát és elmosolyodtam, egyszer csak kinyílt a zuhany kabin ajtaja és megfordulva Billt láttam meg, ahogy összefogott hajjal lép be hozzám.
  -  Bill – nevettem fel – mit csinálsz itt?
  -  Jöttem zuhanyozni – vont vállat – gondoltam, ha már te zuhanyozol, akkor csatlakozom, úgy sem zuhanyoztam még én sem.
  -  De csak női tusfürdőm van – vizeztem be a mellkasát.
  -  Nem baj, legalább egész nap a te illatodat fogom érezni – húzott magához – ha ezt folytatod, nem fogom tudni, visszafogni magam – mondta vigyorogva.
  -  Felizgat, hogy a mellkasodat mosom?
  -  Az érintésed, az izgat fel – súgta a számba, majd hevesen megcsókolt.
  -  Várj – toltam el – most nem lehet, egy: én elkések, kettő: itt nem tudunk védekezni a víz miatt.
  -  Igaz – döntötte nekem a homlokát – akkor lehiggadok – mosolygott rám csillogó szemekkel – megmosom a hátad, fordulj meg – engedelmeskedve neki hátat fordítottam és elhúztam a vizes hajamat mire ő egy kis tusfürdőt csurgatott a tenyerébe és elkezdte beledörzsölni a bőrömbe, iszonyatosan jó érzés volt, lehunyt szemmel élveztem a kényeztetést, mikor lemosta én is megmostam az ő hátát. Mikor végeztünk a fürdéssel megtörölköztünk és én gyorsan bele bújtam a fehér neműmbe, ő pedig visszaöltözött, ahogy én is csak a szobába. A hajamat kicsit megráztam a melegben úgy is gyorsan megszárad.
  -  Mehetünk? – nézett rám az ajtófélfának dőlve.
  -  Igen, kész vagyok – kaptam fel a táskám és elé léptem – mi az? – mosolyogtam rá ugyan is nem akart mozdulni.
  -  Nincs semmi – mosolyodott el és végig simított az arcomon – menjünk – fogta meg a kezem és bezárva a házat visszaültünk a kocsiba és a napszemüveg ismét visszakerült, a bolt kocsival még közelebb volt és ennek nem igazán örültem, mert ez azt jelentette, hogy Billel hamarosan elválnak útjaink.
  -  Itt vagyunk – mutattam a boltra, ő pedig félre állt és kiszálltunk, kinyitottam és bementünk.
  -  Aranyos – nézett körbe – milyen szépek – nézte meg közelebbről az orchideákat.
  -  Ők a kedvenceim – álltam mellé.
  -  Stella… - fordult felém.
  -  Hm? – nem néztem rá, féltem attól, amit mondani fog. Egyszerűen nem akartam, hogy ez az egész véget érjen, ahhoz túl szép volt.
  -  Nézz rám – fogta meg finoman az állam és fordította maga felé a fejem – csodálatos volt, ami köztünk történt.
  -  De ennyi volt – nyögtem ki fájdalmasan.
  -  Nem akarom, hogy csak ennyi legyen – húzta pici mosolyra azokat a gyönyörű ívelt ajkait. Én pedig meglepődve néztem rá.
  -  Túl szép volt ahhoz, hogy csak ennyi legyen – simította végig az állam.
  -  Akkor? – kérdeztem meg kíváncsian.
  -  Eljössz velem vacsorázni holnap este?
  -  Randizni hívsz? – mosolyodtam el megkönnyebbülve.
  -  Ha szeretnéd – mosolyodott el ő is.
  -  Szeretném – bólintottam.
  -  Akkor holnap este hét? Érted jövök.
  -  Este hét – erősítettem meg ő pedig megölelt – cserélünk számot? – kérdeztem rá.
  -  Ezt nekem kellett volna megkérdezni – nevetett fel, majd elővette a telefonját – tessék – adta oda – írd be a számod, majd írok, és akkor elmentheted az enyémet.
  -  Uh, ez nagyon lekoptató szöveg. – erre ő ismét csak nevetett.
  -  Írni fogok, ne aggódj – csókolt szájon.
  -  Jó… - lépett be Lola – reggelt. Bocsánat nem akartam megzavarni semmit – aztán mikor Bill megfordult szó szerint elejtette a táskáját és döbbenten nézett Billre.
  -  Azt hiszem ő is ismer téged – súgtam oda Billnek vigyorogva, ő pedig rám mosolygott és Lola elé lépve lehajolt a táskájáért.
  -  Tessék – nyújtotta oda neki.
  -  Te jó ég – nyögte ki – te tényleg…
  -  Igen, tényleg – nevetett fel – azt hiszem sokkot kapott – nézett rám Bill.
  -  Ti… te… - nézett rám – miért nem mondtad, hogy ő a barátod?
  -  Hát… - vakarta meg a fejét Bill – még nem egészen, csak randizgatunk még – mosolygott rám.
  -  Jól vagy? – léptem oda hozzá.
  -  Aha, igen. Azt hiszem – tette le a táskáját.
  -  Mennem kell, dolgoznom kell nekem is – fogta meg a kezem Bill – akkor majd írok – mosolygott rám és megcsókolt.
  -  Rendben, várni fogom. Jó munkát.
  -  Nektek is, sziasztok – intett majd kiment a boltból Lola addig követte a szemével, amíg el nem tűnt a szemünk elől.
  -  Úristen! Bill Kaulitz itt volt! Te vagy a barátnője!
  -  Lola, nyugi oké? Nem vagyok a barátnője, csak tegnap találkoztam vele.
  -  Lefeküdtetek? – vigyorodott el – úristen – tapsikolt – annyira örülök neki!
  -  Tessék? – lepődtem meg.
  -  Hát hogy te meg ő! Jó egy kicsit féltékeny vagyok, de te nagyon jó ember vagy és megérdemlitek egymást.
  -  Jaj, Lola – mosolyogtam rá – Köszönöm.
  -  Ugyan – legyintett – de most munkára – csapta össze a tenyerét majd elkezdtük a napot, Lolával egész nap jól éreztük magunkat, hallgattuk a rádióban a zenéket, Lola boldog volt, mert láthatta szemtől szemben a kedvencét, én, pedig mert egy ilyen pasival találkoztam, boldogok voltunk mind a ketten.

Este zárás után éppen hogy elértem a buszt, mosolyogva köszöntem a már jól ismert sofőrnek és hátra ültem a szokásos helyemre, onnan kémleltem a várost. Egész nap le sem lehetett vakarni az arcomról a vigyort, Lola ezt többször meg is jegyezte. Szerinte én fülig bele szerettem Billbe, de nem hittem neki, sosem voltam hirtelen szerelembe eső típus, de egyben biztos voltam, hogy nagyon várom a másnap estét, hogy újra lássam.

Haza érve gyorsan átöltöztem a futó ruháimba és lementem a partra futni, gyönyörű volt a naplemente, nagyon sokat futottam a megszokottnál sokkal többet, de úgy éreztem még ennél is többet tudnék.
Patakokban folyt rólam a víz mikor beálltam a zuhany alá, gyorsan átmostam magam a hajamat is és pizsamámba terültem szét a kanapén a tévét kapcsolgatva, mikor a hír csatornára érve kisebb sokkot kaptam. A hírek Billről szóltak és az új barátnőjéről, felültem és hangosítottam a tévét, azonnal felismertem magamat, szerencsére csak hátulról vettek fel, de ez is éppen elég volt. A számat rágva figyeltem a paparazzi videót és képeket mikor ijedten rezzentem össze a csörgő telefonomra.
  -  Igen? – szóltam bele.
  -  Anyám, híres lettél! – nevetett fel Sheila – ez gyors volt.
  -  Én annyira nem vagyok feldobva – dőltem hátra – szerencsém, hogy csak hátulról vettek.
  -  Na, igen, ne parázz. Bill úgy is elintéz mindent, apropó… mesélj csak nekem egy kicsit. 
  -  Nem telefonon kellene Sheila.
  -  Adj 10 percet és ott vagyok, addig csinálj kukoricát, én viszek bort.
Időm nem volt reagálni, mert kinyomott. Nagyot sóhajtva dőltem hátra a kanapén, a telefonom pedig ismét csörögni kezdett a kijelző pedig a Bill nevet írta ki, a szívem azonnal hevesebben kezdett el dobogni.
  -  Szia – szóltam bele. 
  -  Szia – hallottam meg mosolygó hangját – láttad a híreket, igaz?
  -  Igen, láttam.
  -  Sajnálom, szerettem volna ezt a részét elkerülni.
  -  Ne kérj bocsánatot – mosolyogtam el – csak hátulról látszódom.
  -  Szexi voltál – hallottam, hogy kajánul vigyorog – az a fenék, az a csípő, hm… - nyögött fel játékosan.
  -  Bill! – nevettem ki.
  -  Bocsánatot kérek, most rossz voltam?
  -  Olyan vagy, mint egy gyerek – babráltam a trikóm aljával. 
  -  Ez tetszik neked, nem?
  -  Hát ezen még el kell, gondolkozzam – gonoszkodtam. 
  -  Na, köszönöm szépen, ez a csengőd volt? vársz valakit?
  -  Sheila az, most leteszlek jó?
  -  Hát nem jó, de tudok mit csinálni?
  -  Jaj, ne sértődj meg Bill!
  -  Nem sértődtem – mosolyodott el – felhívsz, ha ágyban leszel?
  -  Nem akarlak felkelteni, nem tudom meddig lesz itt Sheila.
 -  Jézus, nem süketülsz meg? nyomja a csengőt, mint az állat – nevetett fel – ne várakoztasd tovább, hívj, ha lefeküdtél.
  -  Rendben, szia.
  -  Puszi – hallottam, hogy mosolyog és utána megszakadt a vonal.
  - Na, végre – toporgott csípőre tett kezekkel Sheila – mi az isten tartott eddig?
  -  Telefonáltam, ne haragudj – engedtem beljebb.
  -  Kitalálom - hunyta be a szemét felemelt kezekkel – szőke hosszú haj, igéző barna szemek körülbelül 190 centiméter. A neve B-vel kezdődik és ill-el végződik. Eltaláltam?
  -  Igen, vele beszéltem. Bocsánatot kért a hírek miatt.
  -  Olyan aranyos – kulcsolta össze kezeit az arca előtt viccesen – na, elég az ábrándozásból csináld azt a kukoricát, minden pici részletről tudni akarok! – vett elő a szekrényből két nagy boros poharat és leült a kanapéra.

Késő estig beszélgettünk elmondta a véleményét és konkrétan a gyertyás résznél szétolvadt mondván, hogy milyen édes pasi ez a Bill!
Éjfélkor hagyta el a lakásomat és ült be egy taxiba, én bezártam az ajtót és felmentem a szobámba.
  -  Szia – szólt bele két csengés után a telefonba.
  -  Felkeltettelek?
  -  Nem dehogyis, valami idióta filmet néztem, de már ki is kapcsoltam. Jó volt a csajos estéd?
  -  Igen, beszélgettünk meg iszogattunk.
  -  Gondolom az éjszakát is kiveséztétek.
  -  Teljesen padlót fogott tőled – nevettem fel. 
  -  Helyes, tudom, hogy elképesztő vagyok – huncut vigyorral – most már aludni fogsz?
  -  Igen, szerencsére holnap nem nyitok ki, szóval sokáig tudok aludni.
  -  Álmodj szépeket.
  -  Te is Bill.
  -  Jó éjt Stella – olyan fura bizsergető hanggal ejtette ki a nevem, hogy még a hideg is kirázott.
  -  Jó éjt Bill – motyogtam – szia.
  -  Szia.
A vonal pedig egyenletesen pityegni kezdett, én pedig pár perc múlva már róla álmodtam.

2 megjegyzés:

  1. Lola helyében én is nagyot néztem volna :) Olyan aranyosak együtt, szuper rész lett :)

    VálaszTörlés